Belemennétek, hogy a bérmakeresztanyátok nálatok aludjon akár több éjszakát, úgy, hogy majdnem egy évtizede felétek se nézett?

Bérmakeresztanyámmal és férjével már jó egy évtizede nem találkoztam, illetve a férjével most nyáron igen, mivel abba a városba került kórházba, ahol én tanultam, illetve már életvitelszerűen élek, mivel már 200 km-re élek az szülővárosomtól. Bérmakeresztapámnak a nyáron agyvérzése volt és 10 napig volt az intenzíven, majdnem két hetet kórházban és ebbe a városba szállították át, ahol én élek, mivel speciális ellátást igényelt, amit csak egy ahhoz megfelelő centrumban tud megkapni. Őt akkor meglátogattam, de mint kiderült, novemberben ismét meg kell műteni.

Ma rákérdeztem a feleségénél, hogy hogy van, mert most volt kontrollon a férje és most derült ki az újabb műtét és az üzenet végén elég erősen utalgatott rá, hogy szeretne lent lenni a férjével és még nem tudja, hogy hogyan. Na most én ezt úgy értelmeztem, hogy nálam szeretne megszállni az idő alatt, ami azt sem tudom mennyi idő lenne, mert a férjének az agyában van a probléma és ez azért nem olyan műtét, hogy másnap hazaengedik az embert.

Hozzá tartozik a történethez, hogy lassan egy évtizede nem beszéltünk egymással, csak a nyáron voltam benn a férjénél látogatóban, amúgy egészségügyis is vagyok, gondolom ezért vártak volna akkor is többet, de nem tudtam mit tenni, mert én nem dolgozom ilyen szakterületen. Édesanyám és a bérmakeresztanyám úgymond kollégák, mert egy szakmában dolgoznak, de anyukám 20 év után váltott vissza és 1,5 évig volt munkanélküli és ez a nő egyszer sem kérdezte meg, hogy segíthet-e valamit vagy mi újság vele.

Szóval ezek után nem tudom, nekem "kötelességem" lenne-e szállást kínálni az amúgy 36 négyzetméteres lakásomban, szimplán mert hogy rokonok vagyunk, mert a nagyanyámnak az véleménye. Egyébként a férj és anyukám első unokatestvérek, ez a rokoni kapcsolat. Most vásároltunk egy 90 nm-es lakást, amiről még nem is tudnak, oda még azt mondanám, hogy jöhetne, de nekem semmi kedvem kerülgetni a lakásomban, hogy őszinte legyek. Ráadásul ez a nő egy elég nagy dumás, gondolom nem az lenne, hogy ellene a szobában a telefonjával, hanem még nekem kéne elszórakoztatnom minden olyan dolgokkal kapcsolatban, amit amúgy nem szívesen beszélnék meg vele. Ha meg azt is megtudja, hogy kocsim is van, még furikázhatnám is.

Nektek mi a véleményetek? Kb. úgy érzem, hogy most 10 év után elő lettem rángatva a fiúk aljából...