Hogyan reagálnátok, ha még a rokonaitok sem köszöntenének pl. névnapotokon?

Ti mit tennétek hasonló helyzetben?

Megpróbálnék felnőni.

Nalunk a nevnapozas nem szokas, persze a gyerekeinknek tartjuk, de csak valami kis aprosagot kapnak, mi felnottek sokszor a sajatunkat is elfelejtjuk, masokat se koszontgetunk.

Ha nalatok ez szokas es minden evben megy a telefonalgatas a nevnapokon, akkor persze megertem, ha rosszul esett. De nem hiszem, hogy most emiatt elkezdenek veluk veszekedni.

"Csak nálunk szokás egymást köszönteni, megtiszteljük egymást azzal, hogy gondolunk a másikra, és egy kicsit beszélgetünk."

Nála meg nem. Miért a te családod szokásait kell követni?

Amúgy meg ez eléggé ki van fordítva, nem? Azt köszöntöm a névnapján, akivel bármikor beszélgetek egy kicsit. Ha valakivel kötelező beszélgetnem a névnapján, az nem igazi szeretet. Ő legalább nem képmutató.

Apámmal 2 éve nem beszéltem, se karácsonykor, se születésnapon nem szokott keresni. Szerintem nem is tudja mikor van, mert van öt gyereke két anyától, és mióta elváltak, csak az új családnak él.

Nem zavar. Felnőtt vagyok, a párom a családom.

Tesókkal se vagyok közel. Egymástól függetlenül nevelkedtünk, nagy korkülönbséggel. Kb unokatesó viszony van, néha beszélünk, de ritkán.