Nehezen viselem el a párom családját, de ő ragaszkodik a találkozásokhoz, hogyan bújhatnék ki alóluk?

Anyám nárcisztikus és nagyon kontrollmániás, így 8 éve külföldre menekültem tőlük, nem nagyon tartom a kapcsolatot. 2 éve lett egy helybéli barátom. Az első év nagyon jó volt leszámítva, hogy a családja, ami nagyon nagy (+20 fő) minden 2.

hónapban összegyűlik, amit túl kell élni. Hozzák az összes gyereket sőt, mindannyian az összes kutyájukat is, akik nem

jönnek ki egymással, ott

acsarkodnak, tombolnak. Ez még

nem is akkora gond, de egy

ilyen összejövetel 10-12 órán át is tart, úgy érzem,

elpusztulok. Ekkora zajban nem lehet értelmesen semmiről beszélni, de ők úgy látom,

nem is akarnak, végig az

állatokat idomítják, a gyerekek kúsznak-másznak a

földön. Ha valaki el akarvelőbb szabadulni, az

hatalmas sértés, nem lehet. Emellett felszínesek, a

legmélyebb téma a nagymama

körömgombája volt. Most elég súlyos betegségem volt, ami

miatt le tudtam mondani az

elmúlt 2-3 alkalmat, de a jövő

héten találkoznunk kell a

barátom bátyjával és annak a

barátnőjével, akik nyíltan

gúnyolódnak az anyagi

helyzetemen, a barátomnak vett ajándékaimon. Mindezt úgy,hogy a bátyja forszírozza a találkozást mindenáron. Nem

értem, miért ha nem kedvel,nem akarok menni, mondtam a

páromnak, de ő meg azt mondja,nem akar mindig két tűz

között lenni, most menjünk el.

Azon gondolkodtam, hogy bár nagyon szeretem a párom és

eddig mindent eltűrtem, lehet hogy szakítanom kéne (még nem

lakunk együtt). Mit tegyek,

valóban ez lenne a legjobb

megoldás? (30 évesek vagyunk,

egyikünk részéről sincs

gyerek).