Igaz az, hogy unokatestvérek nem lehetnek együtt?

Én pár napja együtt voltam az unokatestvéreimmel. Nagyon szeretem őket, és ők is engem. Beszélgettünk, közös programokat csináltunk, és szerencsére senki nem jött, hogy "fujj, ti ne legyetek együtt!". Vicces lett volna. Miért tiltaná bárki, hogy az ember együtt legyen közeli rokonaival?

Ugye, nem a szexuális együttlétre gondoltál? Az nem bölcs dolog. Ennek azonban nem valami törvény az oka. Ha valami nem jó, akkor sem érdemes csinálni, ha nem tiltja a törvény. Ha valami jó dolgot tilt a törvény, akkor meg érdemes a törvényt kijátszani, vagy elérni a megváltoztatását. A törvény csak egy szöveg, amit ideális esetben jó szándékkal találtak ki konfliktushelyzetek megoldására.

Pláne nem az a baj vele, hogy "undorító" lenne. Persze undorodhat tőle bárki, ízlések és pofonok. Magam részéről, ha két ember összebújik, a helyzet esztétikai megítélését semennyire sem befolyásolja, hogy milyen rokoni kapcsolat van közöttük. Bizonyos esetekben még csak nem is tudnak a rokoni kapcsolatról. Engem semmi esetre sem az undorom tart vissza a lány unokatesóimmal való szexuális kapcsolattól, hanem a józan ész.

A józan ész alapja pedig a genetika, de annak is az a nem túl bonyolultrésze, amit 10-15 éves kor között mindenki tanul az iskolában. A közel azonos génállomány miatt a lappangóan öröklődő betegségek előjöttére szignifikánsan nagyobb az esély. Ez egyszerű matematika (mármint annak, aki számára a matematika egyszerű, de nekem az):

Ha egy lappangóan terjedő betegség minden 100. ember génállományában fordul elő, akkor egy ilyen beteg génnel rendelkező (és arról jó eséllyel nem is tudó) ember számára 1% a valószínűsége, hogy pont ilyen párt talál magának. Amennyiben ennek a párnak lesz egy utóda,

-25% az esélye, hogy ez betegségként előjön;

-50%, hogy nem jön elő betegségként, de tovább öröklődik;

-25%, hogy nem öröklődik tovább.

Ha ugyanez az ember egy betegséget nem hordozóval nemz utódot, amire 99% esélye van, akkor

-0% az esélye, hogy ez betegségként előjön;

-50%, hogy nem jön elő betegségként, de tovább öröklődik;

-50%, hogy nem öröklődik tovább.

Nem számolok azzal a nagyon ritka esettel, amikor egy olyan emberrel kerül össze, akinél előjött a betegség.

A fentiek azt jelentik, hogy egy beteg gént lappangóan hordozó embernél, ha vadidegen társat választ

-0,25% az esélye, hogy ez betegségként előjön;

-50%, hogy nem jön elő betegségként, de tovább öröklődik;

-49,75%, hogy nem öröklődik tovább.

Ha ez az ember a testvérével jön össze, akkor ugyanezek a valószínűségek:

-12,5%;

-50%;

-37,5%

Itt most a legkedvezőbb esettel számoltam. Nem írtam arról az esetről, amikor a családban valahol kijött a betegség, és feltételeztem, hogy kizárólag az egyik szülőjük hordozza a beteg gént. Olyankor mégrosszabb lenne az eredmény. Azt érdemes hozzátenni, hogy rengeteg ilyen típusú kisebb-nagyobb betegség létezik. Statisztikailag szinte biztos, hogy valami elő is jön egy ilyen ún. vérfertőző gyermeknemzésből. Annak lehet szurkolni, hogy ne valami súlyos dolog legyen az.

Természetesen nem mentem bele a genetika mélységeibe, csak abba, amit általános iskolás szintről meg lehet érteni.

Unokatestvérnél már nagyon bonyolult lenne a precíz számítás. Ezért az egyszerűség kedvéért abból induljunk ki, hogy egy lappangó genetikai betegség hordozója jön össze a hagyományos családmodell szerinti unokatestvérével. A hordozó családjában nem tudunk a betegség előfordulásáról (és az unokatesóéban sem), ezért feltesszük, hogy kizárólag az egyik nagszülőtől örökölte. Ez 50% eséllyel a közös nagyszülők egyike. Ebben az esetben az unokatesó 25% valószínűséggel hordozza ugyanazt a gént. Ha hősünk másik nagyszülőktől örökölte a betegséget, akkor az unokatesó ilyen értelemben átlagembernek számít, azaz az egyszerűség kedvéért 1% az esélye, hogy nála is megvan a hibás gén. Ebből kiindulva:

-6,375% az esélye, hogy ez betegségként előjön;

-50%, hogy nem jön elő betegségként, de tovább öröklődik;

-43,625%, hogy nem öröklődik tovább.

Nyilván lehet számolni féltesóra, másodunokatesóra, meg ki tudja még kire. Minél távolabbi a rokoni kapcsolat, annál kisebb az esélye, hogy az általad hordozott lappangó genetikai betegség az utódnál kijön.

A dolog másik része, hogy a szexualitás nem kizárólag utódnemzés céljával történik. Ennek megítélése azonban erkölcsi kérdés, amibe kívülről biztosan nem érdemes beleszólni. Ha esetleg ilyesmi merülne föl benned az unokatesóddal, az kizárólag kettőtökre tartozik.

több millió olyan ember van a világon, akivel családot alapíthatna. miért pont egy közeli rokonnal kell járni, netán házasodni?

nekem ezért elfogadhatatlan ez a dolog.

egyetlen se közeli, se távoli rokonomra nem tudtam férfiként nézni.

sokkal egészségesebb, jobb képességű utódok születnek, ha két olyan ember köti össze az életét, akiknek semmilyen vérségi kötelékük nincs.