Párom 18 éves fia hozzánk akar költözni, nem dolgozik szóval nekünk kellene eltartanunk ki tudja meddig. Tudom, hogy ez a párom dolga de én nem szeretném, ha ideköltözne. Mit tehetek?

Miért álszenteskedik itt mindenki, és pontozza le azokat, akik azt mondják, hogy nem? 18 éves fiú, aki se iskolába, se dolgozni nem jár, ti meg hőbörögtök, hogy szó nélkül fogadja őt be a párjával KÖZÖS otthonába? Ha veletek történne ugyanez, akkor is ennyire nagy lenne a szátok?

Én sem engedném, hogy odajöjjön. Ennyi. Talán ha visszamenne az iskolába. Talán. Nincs mit túlragozni ezen. Ennek a fiúnak vagy egy normális, erős apai és anyai kézre van szüksége, vagy arra, hogy kapjon egy-két jó nagy pofont, azaz önállóan tanulja meg, hogy mi is az élet. 18 év felett már felnőttkorú a fiú, nem egy kisgyerek, akit el kellene tartani. Anyu, apu hol voltak, hogy ekkora semmirekellő lett szerencsétlen srácból?

Mindegy. A lényeg egy ideiglenes, de határozott NEM.

Persze abban az esetben, ha neked lenne, kérdező, egy 18 éves fiad, és a párod a szemedre vetné, hogy el kell tartanotok, az nem zavarna, mert az a tiéd...

Érdekesek ezek a nők, akik gyermekkel rendelkező pasival jönnek össze. Minden oké, csak a gyerek ne akarjon az apjánál élni, mindjárt borul a bili. Bezzeg a nők vihetnek egy szakajtó gyereket a pasi nyakára előző kapcsolatból, azzal semmi probléma sincs.

20:10

Az ugyanilyen problémás gyermekedet is az utcára tennéd, mondván, ha a szüleinek nem sikerült, majd az élet megneveli, és pofonokat ad neki? Vagy csak azzal a gyerekkel tudnál ilyen kemény lenni, akit nem te szültél, csak a párod exe?

Megnézném, a te és a hozzád hasonlóan gondolkodók a saját fiúkról is így beszélnének-e.

Nem álszenteskedem, de aki így beszél, az remélem a sajátjával is így cselekszik.

Ki beszélt arról, hogy utcára kell tenni? Szerintem alaposan félreértettél valamit. Ha az én fiam így viselkedne, iszonyatos bűntudatot és szégyent éreznék, és folyton megkérdezném magamtól, hogy hol rontottuk el az apjával, mit kellene máshogy tenni. Nem kitenném az utcára, de áruld már el, van annak értelme, hogy lényegében támogassam neki a nem tanulást és nem dolgozást? Leírtam, mit tennék. Szépen visszamegy az iskolába leérettségizni, akkor belemennék abba, hogy befogadjuk.

Itt nem arról volt szó, hogy mi lenne, ha az én gyerekem ilyen lenne. Az egy más eset. Akkor lehet nem lennék ennyire vehemens, de itt most nem ez a szemszög kérdezett. Ő most "csak" a párjának a felnőtt fia. De ha ti mosolyogva hagynátok, hogy elszórja a pénzetek még 10-20 évig, akkor én kérek elnézést.