Miért lenne egy családban szeretet, csak mert szegények anyagilag? Minek hazudja magát egy család összetartónak, mert szegények?

Szerintem azt jelenti a szeretet a szegénységben, hogyha a párom elveszíti a munkahelyét, vagy én, és csak 1 fizuból kell élnünk, nem hagyjuk el a másikat, lemondunk bizonyos "luxus" dolgokról ha muszáj.

És együtt átvészeljük azt az időszakot, ami lehet 1 hónap, de lehet 5 év is.

Én is irigykedek másokra, hogy de jó lenne egy évben 3x nyaralni, de nálunk a számlák fizetése az első.

Ettől még a családban megvan az a szeretet, amire te gondolsz.

"átlagos vagy annál rosszabb anyagi helyzetű családokban tényleg szorosabb a kapcsolat a családtagok között. Valószínűleg azért, mert ők a közös élményeket, meg egyáltalán bármit sokkal jobban meg tudják becsülni, mint a gazdagok, akiknek pl. a legdrágább luxusüdülés is teljesen természetes."

Önámítás a köbön. Az igaz, hogy egy gazdag embernek a luxusüdülés természetes, de attól még ugyanúgy élvezi. Sőt, jobban élvezi, mert a szegény ember, ha egyáltalán eljut egy ilyenre, akkor is végig azon görcsöl, hogy megérte-e ezért a 2 hétnyi nyaralásért 2 évig spórolni, nem hülyeség-e erre elverni a spórolt pénzt, picit aggódik azon is, hogy megfelelően viselkedik-e a luxusszállóban, hogy kinek kell borravalót adni, fillérezik a kajával/harácsol a svédasztalnál, mert ha már az út drága volt, akkor a többin spórolna... egy percig sem gondtalan. Hagyjuk már a szegény ember boldogságát, meg a szerencsétlen gazdagok boldogtalanságát, akik biztos unatkoznak Bora-Borán és Disneylandben miközben utálják egymást.

Hogy le lettem pontozva, amikor leírtam, hogy mi ugyanúgy szerettük egymást, amikor jobban éltünk, mint amikor kevésbé, nem változtak az érzéseink egymás iránt.

Tényleg kíváncsi lennék, ez miért ennyire elképzelhetetlen egyeseknek? Mármint hogy vannak, akiknél nem az anyagi helyzet határozza meg, hogy mennyire szeretjük a családtagjainkat.

Szerintem ez nagyon helyzet függő, egyedi.

Ismerek olyan családot, ahol valóban "működik",hogy bár nagyon szerényen élnek, de tényleg boldogok. Nyilván a helyzethez mérten. Tehát próbálnak nem minden nap azon rágódni,hogy hogy lehetne jobb az anyagi helyzetük, mi lenne ha nem lenne hitel stb. Az adott helyzetből próbálják a legtöbbet kihozni. Ami biztos baromi nehéz.

De itt vagyunk pl. mi, akik elég jó körülmények között vagyunk és mégis szeretet élünk, mert nem kell megszakadnunk a jó körülményeikért. Értem ezt arra,hogy nem kell este 8-ig dolgozunk, vagy hétvégén elvéve ezáltal egymástól, a gyerektől az időt.

De van a baráti körben olyan család is, akik nagyon jól élnek, de bizony ára van. Estig dolgoznak, a gyerekek sokat a mamival vannak, hétvégén is kell apukának dolgozni stb.

És persze van olyan is, aki szerényen él, és pont ezért van feszültség, ideg, mert menne a gyerek sportolni, de nincs pénz, nyaralni is jó lenne legalább 2 napra a Balatonra, de az is luxus!

Ez a tipikus önámítás, arról szól, hogy legalább nekik is van valamijük, ha már pénzük, azon vehető javaik és élményeik nincsenek.

A pénz nem boldogít. De pénztelenül nagyon nehéz gondtalannak lenni, gondtalanság nélkül pedig nincs boldogság.