A húgom párja nem hajlandó szóba állni a leendő férjemmel, ez így korrekt?

Körülbelül 15 éve ismerik egymást, szinte gyerekkoruk óta. A húgom párja nehéz körülmények között nevelkedett, nevelőszülőknél. Amióta megismerkedett a húgommal, megtapasztalta, hogy milyen a család, ahol apa és anya is van, és egy nővér (én).

Amikor én megismerkedtem a barátjával, még az előző párkapcsolatomban voltam, de már nagyon a végén. Amikor kiderült, hogy többet érzünk egymás iránt, megkértem, hogy ne mondjon semmit a húgom párjának, mert nem akarok egyelőre családi bonyodalmat. Három héttel később a volt párom elköltözött, mi pedig felvállaltuk a kapcsolatunkat. A húgom párja ezért azt is a szemére veti, hogy titkolózott előtte (én kértem meg rá, hogy ne mondjon semmit). Továbbá amikor megtudta, hogy mi valamennyire érdeklődünk egymás iránt, akkor több fenyegető smst küldött a páromnak (akkor még csak ismerkedtünk), hogy szálljon le rólam, és addig hátráljon meg, amíg nem túl késő.

"Ezt nem értem. Ha nálatok van a családi esemény, akkor nyilván ti ott vagytok. Az meg rátok van bízva, hogy a húgodékat meghívjátok-e."

Én a húgomat és a párját is meghívtam már ilyen eseményre, a húgom jött, a párja nem.

"Ha a szüleiteknél van az esemény, akkor a szüleid döntik el, hogy ki jöjjön, és nem hiszem, hogy a két vő miatt ne hívná meg a két lányát. Ha ez az ő ünnepük, akkor te ne rontsd el ezzel a hisztivel."

A szüleim haragszanak a húgom párjára emiatt. Mi el fogunk menni, ha a szüleink hívnak, nem fogom otthon hagyni a leendő férjem.

"Ha az esemény a húgodnál van, akkor vicces lenne, ha ők elmennének otthonról, hogy ti ott lehessetek."

Jelenleg azon gondolkozom, hogy ha a leendő férjemet a húgom párja nem akarja elfogadni, akkor nem megyek oda többet. A húgommal bármikor találkozom, jöjjön hozzánk nyugodtan.