Normális, hogy ekkora űrt érzek magamban, mert nincsenek rokonaim?

Egyedülálló anya vagyok, persze itt van nekem a gyerek, de ez nyilván nem ugyanaz. Van párom is, vele nem élünk együtt, inkább csak járunk. Nincsenek szüleim, testvéreim...jól érzem, hogy magányos vagyok, vagy esetleg csak elnagyolom a dolgot? Nyilván relatív, hogy ki mit érez hiánynak de akkor is érzem, hogy valami miatt olyan magányosnak érzem magam. Majd minden nap egyedül fekszem le, és olyankor érzem ezeket a legtöbbször és a legnyomasztöbban.