Elegem van a szüleimből, szomszédaimból. Mit tegyek velük?

A páromnak csak távoli rokonai vannak akikkel szinte nem is találkozunk. Nekem nincs testvérem a szüleim viszont az agyamra mennek, elég csak meglátnom őket és máris felmegy a vérnyomásom és a savam. Mindig is kritizáltak, apám gyerekkoromban sokszor csak s.arnak szólított. A párommal akit ők kezdetektől (20 éve) gyűlölnek mi szeretjük és jól megértjük egymást, viszont, ha ők megjelennek vagy felhívnak utána órákig nem beszélünk. Az unokák sem igazán érdeklik őket. 30 percre lakunk egymástól, de kb. havonta találkozunk 1/2-1 órára + karácsonykor, húsvétkor 3-4 órára, de akkor a keresztapámék is ott vannak és így nem annyira feszült a hangulat. Pl. vasárnap anyám születésnapján egyedül mentem hozzájuk, mert a kisfiam beteg volt. Azzal fogadtak, hogy mi van otthon áll a bál? Te egy s.arkupac vagy és a fiad meg még nálad is nagyobb s.rkupac lesz (kitűnő volt, szerintük ez annak köszönhető, hogy gyenge iskolába jár). A szüleim egyébként nyugdíjasok, nem alkoholisták és diplomások. A szomszédaimmal összebarátkoztak és tőlük szereznek infokat rólunk, mert mi már évek óta nem avatjuk be őket a dolgainkba. Legszívesebben elköltöznénk, de nem merünk lépni a buta munkahelyeink miatt. Azonnal megtudnák, hogy áruljuk a házat és kárörvendeznének rajta. 70 évesek elmúltak, szerencsére egészségesek, de előbb utóbb ránk fognak szorulni valamilyen szinten. Már most feláll a szőr a hátamon, ha erre gondolok. Volt már, hogy 3 évig nem beszéltem velük, de aztán visszaszivárogtak. Van ebből a helyzetből kiút?