Tanácsra lenne szükségem, hogy kezeljem ezt a helyzetet?

Bocsánat, lemaradt a főkérdésből. Tanácstalan vagyok, igyekszem röviden vázolni a helyzetet. Párom munkája miatt, nincs itthon, csak hétvégén 1 vagy 2 napot. Egyedül vagyok itthon 3 gyerekkel, egy iskolás, egy óvodás és egy 3 hónapos. Kicsit húzósak a hétköznapok, de nagyon is igyekszem, hogy mindenben helyt álljak, viszont már alig várom azt az 1-2 napot, mikor párom is itthon van. Szeretnék ilyenkor normális, minőségi hétvégét eltölteni, de ez többnyire nem jön össze, mivel rendszerint segítségre van szüksége a szüleinek. A legapróbb hülyeségekért is hívják, és ő ugrik, persze egyedül. Megbeszéltük, hogy ez így nem jó, mert legalább hétvégén szeretnék rá számítani, ezentúl ha megy a szüleihez, segítsen persze, de akkor közösen menjünk. Tegnap mentünk volna 12-re. Párom már átment előbb, mert hamarabb szükség volt rá, és a baba még aludt. Ébredés után rendbetettem, megebédeltünk, mentük volna utána, mikor csörgött, hogy mindjárt hazajön értünk, csak tankolni megy, mert a huga nem tudja hogy kell. Kb 10 perc egy tankolás, de neki még tanítani kellett a hugát elindulni az autóval, mert megkérték, ezért jól elidőzött. Mire hazaért a pici már álmos volt. Mondtam, hogy most már mi nem megyünk, és én voltam a szemét, hogy nem megyünk, mikor megbeszéltük. Neki még vissza kell menni kereket cserélni a huga kocsiján, mikor van autójuk, otthon az édesapja, a hugának is van pasija, meg kocsija is mellesleg. Egyszerűen úgy alakul mindig minden, hogy ilyen bagatel dolgok miatt is őt hívják, már görcsben van a gyomrom, mikor csörög a telefon. Ő megy, mert nem akarja őket megbántani, én meg oldjak meg mindent egyedül, hozzáteszem, a kerékcsere alatt is a huga moziban volt. Nekem tényleg senki nem segít, csak a páromra számíthatnék. Ilyenek miatt állandó feszültség van minden hétvégén. Ma már elvileg nem kéne mennie, itthon van, de most meg szenved mert fáj a dereka, erre hivatkozva éjjel is kiszállt az ágyból, mert a másik ágy kényelmesebb. Nagyon egyedül érzem magam, minden feladattal és feszült vagyok. Hogy kezeljem ezt a helyzetet, hogy mindenkinek jó legyen? Mi lehet a jó megoldás?

Nagyon sokszor megbeszéltük, mindig azt mondja, hogy mi a legfontosabbak, és majd következő hétvégén ha hazajön, majd meglátom. Nem tud senkinek nemet mondani. Olyan, mintha a falnak beszélnék. Ma hogy újra felhoztam a témát, leállított, hogy ne kezdjem már megint, ne boruljak ki. Majd megmondja nekik, de soha nem mond semmit, mert nem akarja őket megbántani. A huga üzent egy bocsit.