Miért bűn visszahúzódónak lenni?

A szulok szerint mindig cska az es ugy jo ahogyan ok csinaltak anno.

Szanalmas de igy van.

Folosleges veluk vitatkozni, meg se halld. Akik keptelenek felfogni hogy minden ember mas azzal nem lehet mit kezdeni.

Csinald ahogy jol esik aztan majd meglatjak hogy ugyse jutnak a magyarazassal semmire

Szia! Nálunk is ez van :/ Világéletemben visszahúzódó volt, feszélyezve érzem magam idegenek között, táncolni nem tudok, ezért, mikor discoban is voltam tök szarul éreztem magam, nagyon kínosan :/ nem igazán szeretek sehova sem eljárni..max a barátnőimmel találkozni és beszélgetni :) Én inkább otthonülős, olvasós és sorozatnézős fajta vagyok xD Mivel, nem járok el sehová,ezért barátom sincs, ami nagyon zavarja a szüleimet, már kezdik azt , hinni,hogy a lányokat szeretem :D Pedig nincs így, csak visszahúzódó vagyok és félénk... különösen a fiúk közelében... Általában elvörösödök és zagyvaságokat beszélek, ezért inkább kerülöm őket :/ Van bennem egy kettősség, mivel ha olyan ember társaságában vagyok akit kedvelek és meg tudok nyílni előtte,akkor viszont be sem áll a szám :D Itthon is elég nagy szájú vagyok és sokszor visszabeszélek..de idegen környezetben nagyon elveszettnek érzem magam..nagyon sokat adok az emberek véleményére, és ha láthatólag van olyan ,aki nem kedvel engem, az nagyon le tud húzni... Tudom,hogy nem kéne adnom más véleményére de sajnos nem tudok semmit tenni ez érdekében :( Szóval, mivel otthon nagy szájú vagyok,ezért rögtön azt feltételezik rólam, hogy olyan vagyok, mint a többi nővérem, akik mást nem is csinálnak csak szórakoznak és bulizni járnak...hát mikor elértem azt a kort, hogy el is engedtek volna bulizni és én nem akartam menni, hanem inkább otthon olvasni, azóta elég nagy csalódás vagyok nekik... Úgy kezelnek engem, mint egy gyereket 20 éves létemre... De komolyan...és ez nagyon sokszor szokott is fájni... Abszolút nem adnak a szavamra és egyfolytában kinevetnek.. Igaz, hogy néha komolytalan vagyok, de csak azért mert szeretem, ha jó kedvem van és azt is, ha a körülöttem lévőknek is az van.. és őszintén még nagyon gyermeklelkűnek tartom magam, de ez nem egyenlő azzal,hogy tényleg az is lennék... Kb. fél óránként bejárkálnak a szombámba ellenőrizni, hogy rend e van, ha valamin kiborulok, mivel elég csúnyán szoknak velem beszélni, főleg az anyám akkor elkönyvelik gyermeki hisztinek... De én ezt már komolyan nem bírom... már évek óta ez megy, de most érzem azt, hogy teljes mértékben felnőttem és egyszerűen nem bírom elviselni ezt a modort... Nagyon szeretnék elköltözni,de mivel egyetemre járok, keresetem nincs..csak nyáron, pasim nincs, és a suli egy köpésre van tőlünk, így a koli is kizárva... ,ezért elköltözni sem tudok...pedig már nagyon nagyon szeretnék elmenni , mert már kezdek megbolondulni itthon... Úgy érzem,hogy fojtogatnak..lassan már megfulladok ebben a családban és lelkileg már teljesen kivagyok... Ha esetleg van valakinek valami tippje, hogy mit is kéne tennem ebben a helyzetben, azt nagy örömmel meghallgatnám :) Bocsi a kifakadásomért és nem kicsit el is tértem a témától, de muszáj volt ezt magamból kiadnom :D

Egyébként,az én rokonaim is szörnyűek, mindenbe bele szólnak és elkönyveltek már így előre vénlánynak is :D

Nekem szerencsére nem szólnak bele, de én is ilyen vagyok. 18 éves korom után mentem el bulizni párszor, nem gyakran. Addig hiába hívtak, nemet mondtam. Nem annyira rossz élmény, de jó se. Megvagyok bulizás nélkül is. A közelebbi barátnőim se bulizósak.

Nem értem az embereket. Miért akarnak valakire ráerőltetni valamit? Mondd meg nekik határozottabban, hogy te ilyen vagy és többet ne beszéljenek erről. Ha nem működik, akkor hitesd el velük, hogy voltál bulizni, de nem érezted jól magad. Fogadják el.