Miért szól bele az életembe?

A sztorihoz hozzá tartozik, hogy apukám kiskoromban meghalt, így anya egyedül nevelt.

18 éves vagyok és kiskorom óta tart, hogy a keresztanyám folyamatosan beleüti az életünkbe az orrát, és nevelni akar engem. Legfőbb mániája a tanulás, és képtelen elfogadni hogy én soha nem leszek olyan aki 3 diplomával a kezében lép ki a nagybetűs életbe. Az érettségim megvan, és terveim is vannak a jövőmmel kapcsolatban, amik megvalósításához nem kell diploma. Egyszerűen ilyen beállítottságú vagyok. Mindig is gyűlöltem leülni tanulni, és úgy voltam vele hogy nekem jó a 2-es, 3-as. Az meg 0 erőfeszítéssel megvolt, akkor minek stresszeljem magamat? Hiszem, hogy a boldog élethez nem kell feltétlenül diploma, nem azon múlik. Ráadásul a keresztanyámnak is van 2 mégis szenved, mert gyűlöli a munkáját. Akkor meg? Megéri? Valahogy mégis rám akarja erőltetni, anyukámat hibáztatja, hogy erőszakolja rám, mert 18 vagyok (szerinte még gyerek) és ha anya azt mondja megyek fősikolára, akkor megyek. Anya persze nem ilyen, soha nem erőltetett rám semmit, ezt sem szeretné, de mégis úgy érzem tart a keresztanyukámtól akitől nem egyszer megkapta már hogy rossz anya. Próbáltam vele beszélni, sajnos nem segített, meg sem hallgat, itt is szintén azon az elven van hogy gyerek vagyok nincs létjogosultsága a szavamnak. Anyának kellene a sarkára állnia, de ő nem fog. Úgy, ahogy kiskoromban sem tette soha, és hagyta hogy a keresztanyám reggeltől estig cseszegessen valamivel.

Ilyen esetben mit lehet tenni?