Hány év kell, hogy lecsengjen ez a hisztéria?

Fiatalon úgy döntöttünk a párommal, hogy a nem várt terhességemet végig csináljuk és a gyereket felneveljük. Kellett segítség, igen, "anyós nyakára" vállaltuk kezdetben. Terhesen mentem férjhez, kevés munkatapasztalattal és majdnem nulla megtakarítással. "A semmire szültem". Aztán teltek az évek, talpra álltunk, lett megtakarításunk, saját otthonunk és már kistesó is van. A kezdeti segítségért hálásak vagyunk, a rokonság mégis feketebárányként kezel minket. Minden családi ünnepen elindít valaki szándékosan egy kínos beszélgetést, hogy bújtatottan alázzanak minket. Persze nyilván mindenki érti ezeket. A vicces az, hogy nem azok célozgatnak a múltra, akik vagyonokat öltek belénk, hanem azok, akikre soha nem számíthattunk. Nagynénik, unokatestvérek, sógorok. Biztosan örültek volna ha inkább nekik csurran cseppen, legalábbis másra nem tudok gondolni. Amúgy tisztességesen élünk és most már nem szorulunk senkire.