Szülő gyermek viszály felnőttkorban?

Mi lenne, ha felnőnél? 30 éves embernek – főleg, ha házas és ha a szülei nem szorulnak komoly segítségre – kell, hogy legyen annyi munkája, aminek kipihenése és magánélete, aminek eltöltése nem teszi lehetővé a hetente 240 km utazást stb. Az sem normális, ha muszáj velük naponta beszélni. Szerintem az sem normális, ha te érzed így. Te még gyerek vagy. Önálló keresettel, remélhetőleg kielégítőnél jobb szexuális élettel, de gyerek. A leválásnál neked kicsit lelkiismeretfurdalásod lesz, de azon lépj túl!

Emellett a szüleid ezzel a beszámoltatással kontrollt gyakorolnak feletted. A csótányokkal kapcsolatban a saját szemükkel látott igazat tagadják, és az érzésedet érvénytelenítik. Ők mérgező szülők. Ezzel kapcsolatban olvasmány: Susan Forward: Mérgező szülők és méf [link]

Az, hogy a férjed ordított számomra is megdöbbentő, mert én nem 2 évnél, hanem 6 hónapnál megtettem volna. Ebből még komoly párkapcsolati baj lehet.

Érdemes lenne egy 10-20 találkozós terápiasorozattal támogatni magadat, és megoldani a dolgot.

Felnőttkorban nincs szülő-gyermek viszály, ugyanis a valahai gyermek is felnőtt. Úgy is kell látni és rendezni a dolgokat.

A férjed NE kérjen bocsánatot azért, mert megvédett téged, és a szülei csak azt kapták tőle, amit megérdmeltek. Egy szülő nem szülő többé, még jogilag sem, ha úgy bánik a felnőtt gyerekével, mint egy idomított pudlival.

Javaslom, hogy egy ideig ignoráljátok a kedves szülőket. Beszéld meg a férjeddel: minden kapcsolat megszakít, addig a pontig, amíg a szülő nem kér bocsánatot tőled, és tőle - mert itt ők azok, akik a bűnösök, nem ti. Ha soha nem kér bocsánatot, akkor soha nem látogatjátok meg öket többé. Ha nem teszitek a helyére a kapcsolatot, akkor MINDIG úgy fognak kezelni, mint egy enyhén fogyatékos kétévest, és mellesleg minden erejükkel azon lesznek (főleg az anyósod), hogy szétfúrják a kapcsolatot.

A férjeddel gondolkodni kéne azon is, hogy el kéne költözni anyukáéktól, jó időre, jó messze. Akár pár év külföld is belefér. Jót tenne nektek is, meg nekik is. Kicsit átértékeli a dolgokat és a vizsonyokat a jó nagy fizikai távolság.

És valóban jó könyv a Mérgező szülők. Olvassátok el.

Miért mentek mindig haza? Felnőtt, dolgozó emberként nincs rá igényetek, hogy hétvégén kettesben legyetek, nyugalomban? Esetleg barátok, mozi, színház?

Ráadásul olyan helyre mentek, ahol bántanak benneteket!

Telefont ne vedd fel 2-3 napig, ne menjetek haza egy hónapig, aztán majd elgondolkodnak.