Mit csináljak? Egyszerűen kikészülök a családomtól!

Felteszem, most nyárra hazaköltöztél. Nem kellett volna. A nagyvárosban könnyen munkát találsz. A pénzt félreteszed, és részben abból finanszírozod magadat. Ugyanez igaz az ünnepnapos időszakokra. Ha a szakmádnak részben megfelelő ez a munka, akkor az motivál is, tapasztalatot is ad.

Amikor majd önálló leszel, minimalizáld a kapcsolatot a neked tetsző szintre! Ha kérdik akkor mi a baj, mondd el! A "szülőség" nem jelent még igérvényt sem arra nézve, hogy jó szülők akarnak lenni.

Egyébként nem igaz, hogy mindenben támogatnak, mert amint írtad, nem vagy különösebben okos (szerinted, vagy akár a jegyeid szerint), és ők ezzel a "leszarozással" az önbizalmadat rombolják. A szüleidnek, mivel nincs másba rúgni, beléd rúgnak.

Az enyémek is ilyenek, pedig már 25 éves vagyok. És az ő szüleik is ilyenek velük, pedig ők már 50 évesek. Ebben a családban senki nincs tisztelve mint felnőtt a szülei által, csak a ,,lejjebb levőnek" kell tisztelnie a másikat. Nem normális dolog szerintem. Így elfelejtődik a feltétlen szeretet és csak az uralom/tisztelet van helyette. Mérgező szülőknek hívják őket (birtoklóak, manipulálóak stb).

Először is az a fontos, hogy Te mint ember, lelkileg érezd magad teljes értékű személynek: tudd, ki vagy, mit szeretsz, legyenek értékes hobbyjaid. Másodszor: próbáld magad lelkileg eltávolítania szüleidtől, ez a lelki leválás. Te is látod, hogy amit csinálnak, nem egészséges; nem szabadna mindenért leszidni Téged, nem vagy már gyerek, és lekileg lenyomni a saját gyerekünket se szép dolog. Egyszer le kell válni a szülőktől, lelkileg leválnia az első lépés. Ne érdekeljen, mondjanak bármit is. Tudd, hogy ez csak a hatalmuk kiélése, ezzel való játszadozás, minden azért van, hogy Téged örökre(!) gyerek státuszban tartsanak. Félnek, hogy ha elengednek, sose lesz rájuk többé szükséged, csak még ezt maguknak se vallották be. Igazából nekik jobban van Rád szüksége, mint fordítva.

Aztán amint végzel az egyetemen (villamosmérnökként alapképzéssel is nagyon jól el lehet helyezkedni), akkor menj dolgozni, gyűjtögess, menj albérletbe 1-2 barátoddal, és jobb lesz, meglátod. Az anyagi függetlenség elérése is fontos a függetlenedésben. Hajrá!

Ja és ne higgyj nekik :D Nekem nagyon régóta mondogatták, hogy ,,majd ha leérettségizel, majd ha jó jegyeket kapsz az egyetemen" stb, akkor komolyan leszek véve. Na sosem jött el, és amint látom a szüleimen is, hogy még 50 évesen se beszik őket komolyan nagyiék, én nem akarok erre a sorsra jutni. Hiába fogod elvégezni az egyetemet, az ő hozzáállásuk nem lesz jobb. Én is hiába vagyok évfolyamharmadik, már most megkaptam anyáéktól, hogy úgyis munkanélküli leszek, mert ez az élet, és nem tudom milye távoli rokon is, aki Győrben végzett gépészmérnökit, azt is csak takarítónak vették fel, és azt is csak úgy, hogy a szülei betolták valahova, mert neki nem ment egyedül (biztos kamu). És hogy ha még lesz is állásom, akkor is egy vegyészmérnök nem fog 300 ezreket keresni, á, hol élek én, ilyen kis taknyosoknak, mint mi, hol adnak annyit. Mondom jó...Aztán meg elkezdték mondani, hogy az ember mindig rá lesz szorulva a szüleire, mert egyedül egy házat nem lehet építeni, az albérletre meg elmegy a fél fizetésed. Amikor meg semmilyen érvek nem hatottak rám, akkor jött az a ,,zsarolás", hogyha én messzire költözök, nem lesz senki, aki segít majd a gyereknevelésben, mert ahhoz már bizony kellenek a nagyszülők. Meghallgattam, nem mondtam semmit, feljöttem. Értem én, hogy segíteni akarnak, de nekem meg nem kell az, hogy mellettünk lakjanak, mint mi most nagyiék mellett, és mindig mindenbe beleszóljanak, és kamatostól visszakérjék az összes pénzt, amit eddig rám költöttek (mert mamáék is ilyenek). Még egy bank is tisztábban játszik, mint ők, sajnos. Na de hét majd lesz valahogy, a lényeg, hogy nekem önállóság kell.

Ha ilyenek veled most, akkor 10-20-30 év múlva is ilyenek lesznek, kár is változásban reménykedni, én már csak tudom.

Nincs más, mint elviselni őket amíg muszáj, és elköltözni onnan, amint lehet...