Vannak még itt olyan emberek, hogy eléggé erősen bele szólnak az életébe?

Nem akarok kis regényt írni, de röviden a történet! Újabban főleg, de egy jó ideje azt érzem, hogy eléggé irányítva vagyok itthon, pedig már nem vagyok kisgyerek. Tipikus iskolapélda a munka! Idén lett volna egy számomra elfogadható pozíció, ennek ellenére anyám annyira nem, de apám rögtön beleszólt, hogy ne vállaljam el, hanem menjek el egy olyan helyre dolgozni, ami neki tetszik és hát azt választottam, de nem sokáig élvezhettem, mert 1 hónap után indoklás nélkül felmondattak, és nem voltak kötelesek az orrom alá dörgölni, hogy miért, de hidegen hagyott, mert úgy kellett nekem! Utána amikor megmondtam nekik, hogy miért nem akartam ezt elvállalni, akkor viszont nekik állt feljebb és mondtam nekik, hogy kellett erősködnötök.. Még lehetne sorolni, de nem teszem, mert nagyon elegem van ebből.. Azóta is keresek munkát több-kevesebb sikerrel, de eddig nemigen érkezett visszajelzés. Úgyhogy bánom, hogy akkor rájuk hallgattam, de ez már nem az első eset volt, hogy okoskodtak, és megszívtam miattuk!

Lenne legalább annyi megtakarításom mentem volna albérletbe, de így esélytelen..

Ugyanígy nem akarom bántani őket, de sok esetben észre sem veszik magukat!

Mással is megesett az ilyen? Ha igen, hogy kezelik, kezelték az ilyen helyzeteket?

Előre is köszönöm!