Mennyire természetes, hogy egy alsós korú gyerek abszolút nem bízik az anyjában?

Ha igy van,akkor nem lehet csodálkozni,hogy nincs anya-gyerek kapcsolat közöttük.

Igaz,én meghallgatnám a másik felet is.

Akkor itt az anyukával van a baj.

Te mint felnőtt testvér nem tudsz tenni semmit?

Mintha a saját gyerekkori történetemet olvastam volna a nyitókérdésben. Az én Anyám is ideges volt, ebben közrejátszott a válása "apámtól", aki utána lesz@rt minket, a munkahelyi problémái, illetve a balsikerrel végződő második házassága. Tőlem is azt várta Anyám, hogy jól tanuljak, volt úgy, a négyesért is megvert, emlékszem 8 éves koromban azért kaptam ki, mert nem akartam elmenni egy hülye szavalóversenyre. Folyton a Nagyim szomszédasszonyának az unokája volt a bezzeg gyerek, aki kitűnő tanuló volt, rendezett családi körülményekkel. Az én anyám is nagyon csúnyán káromkodott akkoriban. Nekem természetesen tilos volt csúnyán beszélni. Pofon csak egyszer vágott negyedikes koromban, azért mert kaptam egyazon napon négyest magyarból és lek*rváztam a nagynénémet. (Persze a szülőnek kellene példát mutatni azzal, hogy Ő nem beszél csúnyán, ha nem akarja, hogy a csemetéje csúnyán beszéljen.) Én sem bíztam Anyumban, rengeteg iskolai dolgot nem mondtam el. A Nagyszüleim meg még Nála is makacsabbak voltak, mondhatni, olyan sajátos nevelési módszereik voltak, hogy sorolhatnám.

Ha a családi hátteret nézzük, természetes, hogy a Tesód nem bízik Anyudban. De alapesetben nem ez lenne a normális dolog.

Mintha a mi kapcsolatunkat irtad volna le.

Anyam mindenert uvoltozik ha olyan kedve van pofon vag.

Legutobb azert akart megverni meg uvoltozott mert betegen(hasmenes, hanyas) nem mentem el kozossegi munkara oviba!!!