Van olyan, aki utálja a gyerekeket, nem akar gyereket, de ez megváltozik?

Kérdező, én nem hiszem, hogy túl sok olyan ember lenne, aki "utálja a gyerekeket". Sokkal többen vannak azok, akiknek alapvetően nincs bajuk a gyerekekkel, csak éppen otthonra, 0-24 órában nem kellene nekik.

És nyilván van olyan, ahol ez megváltozik, ahogy olyan is van, aki akart saját gyereket, és ez változott meg.

Hogy valójában mennyi esély van erre, az meg erősen függ az ember korától, a 16 éves kori véleménye gyakran változik, a 26 éves kori már sokkal ritkábban, a 36 éves kori meg már szinte soha.

Utáltam a gyerekeket, idegesítettek. Aztán született egy lányom és imádom első perctől fogva.

Azóta a többi gyereket is sokkal jobban szeretem, de nyomába se ér annak, amit érzek a kislányom iránt.

De én nő vagyok.

Amúgy pont az ilyen utálkozók szoktak könnyes szemmel merengeni a kisbabájuk ágya fölött, amikor az alszik, mert annyira bántja őket, hogy nem akarták őt. Láttam én már apukát könnyek közt vallani a lánya esküvőjén, hogy ő nem akarta a lányt. Aztán persze nagyjából a születése óta szerelmes a lányába. Nagyon sok ilyen van. De abban az esetben, ha apukát tőrbe csalják "véletlen" teherbe eséssel, ott lehet, hogy akkora a sérelem, hogy sose fog úgy kötődni.

Nemigen utálja őket szerintem senki, inkább csak a velük járó gondok, kötelességek amik riasztóak tudnak lenni. No meg valljuk be, néha iszonyúan idegesítőek pl. egy tömegközlekedési eszközön, vagy amikor a hiperben nekiállnak hisztizni. Na olyankor mondja az ember, hogy köszönöm nem. Vagy akárhány példát lát az ember, amikor a legszeretőbb család gyereke is egy hitvány lúzer lesz, és azt mondja: kellett ez nektek? Kell ez nekem?

Természetesen a saját gyermek születésével mindez megváltozik, aki a világon a legszebb és legtökéletesebb!

Én 45 éves pali vagyok, nincs gyerekem, de egy-két kislány gyerkőcnek örültem volna. Nem nem vagyok pedofil, perverz, stb.

A fiú gyerekek valahogy nem olyan jófejek, a kislányok nagyon eredetiek, és teljesen más világ, ezért érdekesek nekem.

Van szemben velem egy óvoda, itt hallom miket művelnek, néha halálra röhögöm magam.

Nagyon aranyos mind, a de a fiúk elég rosszak. :(

Csak hát nem szabhatja meg az ember, milyen nemű gyerkőce szülessen. Nekem biztos lett volna 3 fiú, amilyen mákom van mindig. :(

Senki nem utálja a gyerekeket,de aki nem akar,az nem nagyon változik meg.

A súgorom is kijelentette,hogy neki nem kell gyerek,pedig a mi gyerekeinkel eljátszik ha nálunk jön.Az anyósomék reménykedtek is benne,hogy ő is kedvet kap,és összehoznak legalább egyet,de most is csak azt mondja,hogy nem boritja fel a szépen elrendezett életformáját egy gyerekkel.

Szia! 30 éves nő vagyok. Egyszerűen utáltam őket. Átmentem az úton a másik oldalra ha jött egy gyerek. A kismamákat különösen, előjogai voltak és én ezt nem éreztem igazságosnak.

Aztán megismertem a férjem, aki szereti a gyerekeket. És valahogy egyszerűen elképzeltem hogy milyen lenne, ha nekünk is lenne, aki olyan, mint mi. És akkor változott a dolog. Másokét azóta sem szeretem, nem is érdekelnek, de a sajátomat már most imádom, pedig még meg sem született :)

Mondjuk a többi várandóssal ellentétben én nem tülekszem előre a boltban, postán, nem rúgom fel az embereket, nem járok kantáros farmerben 6 hetes terhes korom óta, hogy mindenki észrevegye, nem hiszem azt, hogy megvaltottam a világot, csak mert jókor sikerült szexelni a férjemmel. Szóval vannak dolgok, amik nem változnak, de vannak, amik igen.