Hogy tudnam magamban ezt teljesen lezarni?

Szerintem ne akarj idegenként tekinteni rá, hiszen sosem volt és sosem lesz idegen. Beszéld meg vele a dolgokat, mondd el neki az érzéseid vele kapcsolatban és mondd neki, hogy csak minimálisan szeretnéd tartani a kapcsolatot és ha nem bánik veled tisztességesen, akkor téged többet nem lát. A múltat pedig ne hozzátok fel többet, “kezdjetek” tiszta lappal. Ebből pedig úgyis látni fogod, apukád hogy viszonyul valójában a kapcsolatotokhoz. Ha egy kicsit is, de fontos vagy neki, akkor alkalmazkodni fog az elvárásaidhoz.

Az egyik legszörnyűbb dolog, amikor szűlő és gyerek nem tartják a kapcsolatot. Szerintem nem tud senki olyan rossz megbocsáthatatlan dolgot tenni, hogy a gyereke vagy anyja/apja örökre száműzni akarja az életéből.

Valamint ez a te életedre is könnyen rányomhatja a bélyegét. (Ahogy írtad; szorongsz, nem tudod feldolgozni)

Apukádat egyébként hogy érintette ez a dolog? Keresi a társaságod, vagy ő sem akar semmit tőled? Mert ha viszont ez kölcsönös dolog, és ő sem akar felőled már hallani sem, akkor nem tudsz mit tenni. De én azt tanácsolnám, hogy még ebben az esetben is próbáld meg tisztázni a dolgokat, hogy végül ne úgy emlékezz vissza apádra, mint egy idegenre, akiről 20 éves korod óta nem hallottál. A te lelked is nyugodtabb lesz.

Sokmindent nem tehetsz azon kívül, hogy te nem kezdeményezel semmilyen kapcsolatfelvételt, amit pedig ő kezdeményez, arra nem reagálsz.

És igen, az idő fogja megoldani. Ez nagyon primitíven hangzik, de nincs más. Próbálj meg minél kevesebbet agyalni rajta, ha vannak barátaid, van hobbid, időtöltésed stb töltsd azzal az időt, és igyekezz minél kevesebbet gondolni rá.

(Nem értek egyet az előző hozzászólóval, aki arról ír, hogy "ő az apukád, ne szakítsd meg a kapcsolatot" stb., ha a gyerekkorod vele töltötted volna, valódi apa-lánya kapcsolat lett volna köztetek, ami vmiért megromlott, akkor ott van esély arra, hogy egy (vagy több) beszélgetés után újra jó legyen ez a kapcsolat. De köztetek nincs valódi szülő-gyermek kapcsolat. Ott volt, amikor fogantál, és aztán 14 éves korodig meg nem? Párhavonta próbál keresni, de ennyi? A kapcsolat az volt, h beperelt? Ebben én nem látom, hogy bármi esélye lenne annak (vagy hogy részéről lenne bármiféle olyan igény), h egy jó kapcsolat kialakulhasson. Próbáld elengedni. Biztos piszok nehéz, xar lehet abban élni, hogy "nincs is apám" ill "én nem engedem közel magamhoz a saját apámat", de ebben a történetben még az "apa" szót sem igazán érzem valódinak.