Milyen lelkesito, vagy epp visszatarto mondatai voltak a szuleidnek?

Sajnos nagyon sok szülő elrontja, hogy olyan erős tiltófákat "ültet" a gyermekbe ami egész életében kísérteni fogja :( Nehéz ezeket felnőtt korban levetkőzni, megszabadulni tőlük, komplexusokat tud okozni.

Az emberi psziché meg sajnos ilyen, a negatív, a rossz nagyon sokszor sokkal erősebben rögzül mentálisan a dicsérő szavaknál.

Tanuljatok belőle! Ne kövessétek el ugyanezeket a hibákat!

Hát nálunk aztán volt minden.

Egyik ilyen az "amíg vér nem folyik, úgyse jön ki a rendőrség". A részeges apám folyton szidott, ordított, terrorizált minket. Sosem ütött meg, nem lépte át azt a határt, de folyamatos lelki terrorban voltunk. Anyám meg mindig azzal jött, hogy a rendőrség úgysem tesz semmit.

Ennek a fokozása volt apám részéről a "ha megütsz feljelentelek, börtönbe mész" szlogen. Folyamatosan ez volt, direkt szidott, cukkolt, éreztette, hogy semmi esélyem. Anyám meg még adta alá a lovat, mert mondta, hogy ne csesszem el az életem azzal, hogy rendőrségre kerülök. (Gyakorlatilag 2-on vesen, felnőttként jutottam oda, hogy olyat vertem le az öregnek, hogy felállni nem bírt, de azzal is csak azt értem el, hogy onnantól ezzel cseszegette anyámékat évekig...)

Olyan is volt, hogy már szinte dührohamot kaptam, mert egyszerűen nem tudtam semmit tenni ellene, erre még elkezdte, hogy "idegbeteg a gyerek". Mintha rugdosnál egy kutyát aztán azt mondanád, hogy meg akart harapni, mert hülye a kutya.

A külsőmre is rendszeresen tett megjegyzéseket. Gyakorlatilag igazi "Bully" volt az öreg. Voltam pápaszemes a szemüvegem miatt, girhes mert vékony voltam, aztán mikor elkezdtem hízni (nem voltam kövér) akkor dagadt disznó, a fehér bőröm miatt hófehérke, a fogaim miatt csorbacsík, a járásom miatt csámpás. Az elálló füleim miatt is folyton cseszegetett. NEm elég, hogy alapból ronda vagyok, ezt a saját apámtól is megkaptam egész életemben.

Másik ilyen dolog a "háza" volt.

Folyton megkaptuk, hogy ez az ő háza, kizár minket a disznóólba, elzavar otthonról. Megkaptam naponta, hogy mikor lesz olyan szép nagy házam mint neki, hát soha.

Mindezeket úgy, hogy voltam 10-14 éves...

Az is napi szlogen volt, hogy "tanulj mert te dolgozni sosem fogsz". Előre el voltam könyvelne szarnak. Mindezt egy oylan embertől aki körülbelül 15-20 éven át otthon döglött alkoholistaként.

Ha elértem valamit az életben akkor persze úgy adta elő, hogy "az én fiam". És nem rám volt büszke, hanem magára, hogy ő "ilyen fiút csinált". Magyarul minden ami az én érdemem az csak miatta van...

Meg úgy biztos volt még sokminden, gyakorlatilag az egész gyerekkorom egy merő megaláztatás volt.

Ja igen, ami még visszataszító volt az a manipulatív viselkedése.

Kint az utcán messziről lehetett hallani a hangját, mindenkivel jókedvűen beszélgetett. Vidámnak tűnt. Aztán belépve az ajtón eső mondata az volt, hogy "Hol a k anyadban vagy te hülye gyerek.

Leg rosszabb mikor örülnél, hogy látod az apád erre elküld a f..szba...

De anyám se volt kutya.

Egyrész nevelt minket, igyekezett jó anya lenni. De így utólag biztos orbitális pofont levernék neki, meg minden anyának, aki egy alkoholista miatt tönkre teszi a saját gyerekei életét is.

Amúgy anyámtól az egyik legfájóbb az volt, ha azt mondta "pont olyan vagy mint apád". Ami nyilván marhára jól esik az embernek, ha ahhoz hasonlítják akit legjobban gyűlöl a világon.

Másik ilyen dolog, mikor felnőttként próbáltam vele egyszer beszélni apámról meg az okozott sebekről. Erre megkaptam, hogy azok nem azért vannak, én már rég elköltöztem, rég túlléphettem volna...hát kösz.

Ilyen kijelentések után teljesen eltávolodtam a saját anyámtól is.