Anya mindig bánt otthon. Azt mondja hogy csak azért bánt, mert azt szeretné, hogy nekem jó legyen és rendes felnőtt váljon belőlem, de én ezt nem szeretem. Hogy mondjam meg azt neki, hogy én ezt nem szeretem anélkül, hogy bántana és mérges lenne rám?

Hogy érted hogy bánt? Fizikailag bántalmaz?

Ha csak nyaggat, hogy rendesen csináld a sulit stb., az nem bántás, az tényleg a te érdeked. Később majd megköszönöd neki, tudom hogy ez most hihetetlenül hangzik de hidd el így lesz. Senki nem szereti a sulit, de muszáj, szükség van rá ahhoz, hogy később normális munkahelyed legyen, jó kereseted.

Többen is túléltük már a sulit, fel a fejjel. 🙂

L28

Ha fizikailag bánt, akkor ezt mondd el nyugodt hangnemben, hogy neked nem esik jól, és kérdezd meg, milyen lenne neki, ha amikor te kéred meg valamire, te is így vezetnéd be, ahogyan ő. Ha azt mondja, hogy de eddig a „szép szó” nem használt, akkor mondd meg neki, hogy most próválja meg mégis.

Ugyanez igaz a cseszegetésre is. Azt is mondd el, hogy amire ő csak ösztönzőként tekint, abból neked mi a cseszegetés.

Ha felhúzza magát, megmondhatod neki, hogy te illedelmes hangnemben mondtad el, és hogy ha felhúzta magát, annak már nem te vagy az oka. Értelmes(!) embernek ebből értenie kell.

#1-gyel nem kell foglalkozni, mert nem tudja ő – igaz én sem – a teljes hátteret.

Megjegyzés: Az, aki ilyen cseszegetést alkalmaz, csak az esetek egy kis részében teszi az egyéb eszközök fogytán. Ez általában agresszió, stresszlevezetés egy vétlen félen. Tudom, mert csinálom. Igyekszek korlátozni.

#5, a kérdés jogos...bár aki egy 17 évesnek feltétlen engedelmességet ajánl (mint az #1) az biztos, hogy nem a Kérdezővel tesz jót.

A kamaszkor az a kor, amikor a szülőnek kell megtanulnia és tudomásul vennie, hogy a gyerek nem az ő klónja, nem is a játékszere, meg nem is az ő álmai megvalósítója, hanem egy önálló emberi lény, saját gondolatokkal, saját értékrenddel, saját akarattal, saját tervekkel és saját vágyakkal. A kérdezőnek önmagát kell megtalálnia és megvalósítania, nem az anyja álmait.