Valóban mérgező szülők?

Nem friss a topic, lehet, nem is fogja olvasni senki, azért leírom, hátha.

Elmúltam negyven, tehát nem a hisztis kamaszok közé tartozom, és 36 voltam, amikor lehullt a hályog a szememről, és kénytelen voltam felismerni, hogy mérgező családban nőttem fel. A felismerést két tényező segítette: a sógornőmben egy az egyben láttam anyám legrosszabb formáját. Ez a nő három gyerek fölött basáskodik, mindenki szemében ő a nagy magyar anya, és úgy tűnik, csak én látom, milyen szinten nyomorítja meg a gyerekeit. A másik ok a saját terhességem volt, amikor egycsapásra világossá vált: sosem tennék olyasmiket a gyerekemmel, amiket velem tett az anyám.

És hogy a dolog még cizelláltabb legyen: anyámat egész életében körülvette egy igen-igen támogató család, akik évtizedeken keresztül veregették a vállát az ő nagyszerű anyaságáért, amelyben volt szeretetmegvonás, érzelmi zsarolás, rendszeres megalázás, kiközösítés, de még fizikai bántalmazás is. Eközben soha életemben nem tettem semmi rosszat. Soha nem hazudtam, nem ittam, nem drogoztam, nem csavarogtam. Még bulizni is csak ritkán jártam. Soha nem volt más célom, mint neki megfelelni, amiben újra és újra kudarcot vallottam. Annak ellenére, hogy mindig jól tanultam, versenyeket nyertem, lett két diplomám, a szakmámban elismernek, és van egy gyerekem, akinek igyekszem elég jó anyja lenni. Ennek ellenére a mai napig minden rossz, amit csinálok. Sz.r anya vagyok, sz.r feleség, hálátlan gyerek, lusta és semmirekellő, életképtelen és túlérzékeny. Ez az anyám véleménye rólam. Eközben a házasságomat már megmérgezte, és próbálja ugyanezt elérni a gyerekemmel való kapcsolatomban is.

És ami azt illeti, nem egyedi eset az enyém. Itt a gyakorin nem olvasgattam a "hisztis kamaszok nyafogását", ebből kiindulni nem tudok, ugyanakkor sajnos tényleg jellemző és gyakori a mérgező szülő jelenség.

És a legszomorúbb az egészben, hogy míg egy bántalmazó párkapcsolatból ki lehet lépni, addig egy gyereknek ugyanerre nincs meg a lehetősége, hiszen kiszolgáltatott a szülei kényének-kedvének. És soha senki nem fogja észrevenni, mit művel az ilyen szülő a felszín alatt, hiszen arra jellemzően nagyon ügyel, hogy a látszat tökéletes legyen.

Lehet legyinteni a kamaszok nyafogására, és biztos, hogy ilyen is van, ugyanakkor az én szememben az egyik legnagyobb bűn, amit egy ember elkövethet, ha a neki kiszolgáltatott gyereket kínozza, ráadásul úgy, hogy még segítséget sem tud kérni senkitől, hiszen látszólag mindene megvan. Csak épp azt nem kapja meg, ami alanyi jogon járna neki: a szeretet és az érzelmi biztonság.

Nekem elég mérgező az apám.

Külföldön dolgozik, gyűlöl ki járni, de még is megy.... hétvégente jár csak haza. Direkt a határhoz akart költözni, mer hogy így majd közelebb lesz. De nem volt akármilyen ház elég neki, vett fel 27 millió hitelt :'( már 56 éves..

Mondtuk neki, hogy nem kell ilyen ház, meg el se kell költözni, nekünk már nem kell a pénze, jöjjön haza és keressen munkát itthon, csőszerelőként sok tapasztalattal biztos találna, ha nem is keresne sokat. Anyának sincs igénye arra hogy sok pénze legyen. Volt egy szép házunk, de hát az nem ért sokat, mert gagyi helyen volt, de ezt mind eldobta magától.

Hétvégén mikor haza jön első nap még jó fej. Második nap esténként már bevedeli a pálinkáját és akkor már kötekedik és kezd ordibálni és szidni.

Vasárnap pedig mikor már mennie kell vissza hajnalba, akkor már egész nap kész káosz. Kap ide, kap oda. Mindent próbálna csinálni, de nincs elég ideje, és csak kikészíti saját magát. A kertben van ált. Egész hétvégén, ültetett vagy 100 gyümölcs fát, az a mindene. Aminek örülök, csak aztán bejön ált. 5-kor, hiába délben van kész a kaja, de ő egyszerűen akkor nem éhes... de azt mondja neki nincs ideje enni. Mielőtt bejön enni megissza a pálinkáját, nem is keveset. Feljön és már elkezd ordibálni, hogy mi ez a leves mi ez a kaja, ez hideg.. meg hogy anya mennyire elcseszte a nevelesunket, mert h o nevelt, hisz o nem volt otthon, mert hogy mi mar ebedeltunk, hogy mertuk meg tenni. Meg ordibal velunk, hogy remeli elhuzzuk innen minel hamarabb a belunket, meg hogy anya is mehet innnen. Meg ma pl. Azt mondta anyának, hogy reméli tudja, hogy nagyon durva és nagyon köcsög lesz vele, ha így fogja folytatni.

Illetve azt mondta ma evéskor, hogy mi mind elmehetunk innen. De akár maradhatunk is, de az biztos, hogy ő felgyújtja a házat.

Én köpni nyelni nem tudtam!:(((

Anya ennek ellenere vele van. Szereti egyebkent anyat, mert mindig vele akar lenni, eltulajdonitja, anyanak reggeltol estig ott kell lennie vele a kertben, sokszor mar fozni se johet be, mert arra nincs ido, meg fozzzunk meg mi.

Meg noveremek szeretnenek elkoltozni, iden hazasodnak es mar amugy mondtak tobbszor is, de apa ugye eleg nagy hazat vett. Es ki van keszulve ha ezt meghallja.

Azt mondta ma anyanak hogy akkor majd mi lesz? Orokbe kell fogadni gyereket? Vagy adjuk ki a felso szintet?

Tehat komolyan mondom ki vagyok keszulve az apamtól!!

Neha kenyerre kenheto, de neha mergezo utalatos fuj.

Sajnos ezt nem kitalaltam, hanem ez van kedves kerdezo, sok ilyen csalad van, de azert van nagyon sok ellen pelda is.