Nem tudom, hogy segíthetnék édesanyámnak?

Magadban kell először tisztába tenni a dolgokat. Tudod, hogy anyádnak nincs igaza, de mégsem vagy biztos magadban.

Ahol laknak, ott valóban nincs állás? Vagy nincs kedvükre való? Nincs közeli város sem ahol dolgozhatnának?

Anyukád szerint talán testvéred tanulatlansága is a te hibád?...

Álláskeresésben segítenék és megmondanám, többet pénzzel nem tudsz segíteni, nincs miből. Ráadásul látod, ha adsz is rossz vagy nekik.

Mindenütt van állás, csak egyszerűbb rajtad élősködni.

Így el fogod veszíteni a párodat.

Olyan szinten vagyok hasonló helyzetben, hogy nekem is támogatnom kell a szüleimet. Nagyon jó viszonyban vagyunk és szeretem őket, de sajnos mindenkire igaz, hogy ha a kisujjad nyújtod, előbb utóbb az egész karod kell. Először csak 10-20 ezerrel segîtettem, hálistennek megtehettem. Aztán azt vettem észre, hogy amikor már tudtak volna esetlegesen tenni magukért is rám alapoztak, hogy majd én segítek. Például, ott élnek egy hatalmas házban, 4 üres szobával. Milliószor volt szó róla, hogy adjuk el, a pénzből vesznek egy lakást valahol a közelben, így is idősek már, pár év múlva nekik is nyűg lesz a tűzifával fűtés, kertgondozás. Kifizettem az értékbecslőt, meghirdettük a házat, de ahány érdeklődő volt, mindet elhajtottàk mondvacsinàlt indokokkal. A ház természetesen nem lett eladva, de újra jött az ősz, nem volt pénz tűzifára, karácsonyra, sorolhatnám. Közben a feleségemmel is egyre több volt ez miatt a konfliktus. Mivel mégis a szüleimről van szó, védtem őket foggal körömmel, de a szîvem mélyén tudtam, hogy igaza van a páromnak, azon lehet csak segíteni, aki hajlandó is tenni a jobbért.

Szerencsére ő a hitelek lejártával jobb helyzetbe kerültek! Természetesen soha egy szóval sem hánytorgattam fel nekik, hogy kölcsönadtam, nem is várnám vissza a pénzt, de nekem egy kis tüske maradt a szívemben az, hogy valamelyest kihasználtak. Ne értsd félre, nagyin hálásak voltak mindig, pedig én még a köszönetet sem vártam el, de nem volt helyes, hogy az én pénztárcám lett mindenre a megoldás.

Határt kell húzni valahol és NEM SZABAD, hogy “állandó jövedelem” legyél édesanyádnak. Azt, hogy te megszüless, nem te kérted, ő hozott a világra, nem “tartozhatsz” életed végéig azért mert felnevelt. Természetes dolog, ez volt a dolga. Mint ahogy természetes az is, hogy segíted, de nem mindenáron. Nem vagy köteles se magadat se a párodat kitenni a lelki terrornak! rá fog menni a kapcsolatod.

"testvérem nem rég lett nagykorú csak az elemi van meg neki"

az ciki

Magadba rendezd a dolgaidat. Te nem tudsz helyettük mindent megoldani. Arról se tehetsz hogy a tesódnak semmi vegzettsege nincs. Nem is értem ez manapság hogy lehet, főleg valami eldugott helyen ahol az iskolai követelmény se lehet valami magas. Na mindegy. Ez nem a te sarad, neki kell lépnie. Elhiszem hogy nehéz munkát talalni, en is voltam ilyen helyzetben. Csak én főiskolával vallaltam el olyan munkat is ami nem volt kedvemre valo, nagy elmeny volt mit ne mondjak. De amíg nem talaltam szakmabeli munkat valamiből elni kellett.Építgesd a saját életed inkáb. Jó éhen ne haljanak. De ha azt latod hogy tehetnének a helyzetükért de nem csinalnak mást csak sajnalkoznak es varnak akkor nem kell támogatni. A leírasodból az jön át hogy erző tipus vagy, de ne hagyd magad.

Kicsit off de ilyenkor sokszor eszembe jut a saját anyám. Sokszor segitett neki nagyanyam, meg nővére. De!!! Mindig elment munkába, ha kellett külföldre is. Nagyon nehéz es megterhelő munkakat is elvállalt hogy kikeveredjen a rossz anyagi helyzetből.. Vannak hibái, velem is sokszor furcsan viselkedett. De nagyon becsülöm azt hogy sose várta a sült galambot annak ellenére hogy sokszor kapott seģitseget is. Csak vegső esetben kért. Mindíg talpra állt. Szóval sokat számít az akarás.