Miért nem engedi? (Többi lent)

Végső állomás...

Bocs, kicsit morbid vagyok, de szülőként én ezzel nyugtatom magam.

A gyerekem sportja szerintem nagyon veszélyes, de imádja, sosem tiltanám el, de sokszor rettegek.

Azt mondogatom magamban, hogy ha menni kell, akkor menni kell, ha elkerülsz egy zuhanó téglát, másnap úgyis elüt egy busz.

37N

Elég kicsi az esélye hogy bekövetkezik egy buszbaleset pont akkor..

Szerintem próbáld rábeszélni

A szülők már csak ilyenek. Mikor 9.-ben mentem az osztállyal kirándulni (Erdély -> Magyarország), anyám az egész hetet végig idegeskedte. :D Egy nap 2-szer is beszélt velem telefonon. Aztán 11.-ben már a határon túl elérhető se voltam. Már tudta, hogy úgyse lesz semmi bajom.

Gondolom nem jöttök valami gyakran Erdélybe. Így érdenes lenne azt is elmondani neki, hogy így nagyon sok mindenről lemaradnál, és hogy az ilyen csoportos kirándulások viszonylag olcsók s biztonságosak. Úgy értem, pl ha miután elvégzed az iskolát, úgy döntesz, hogy bepótolod ezt a kirándulást, annak a leszervezése is nehezebb, többe is kerülne, s ki tudja még milyen problémák adódhatnak. A kísérőtanárok jól meg szokták tervezni az utat meg a programokat, s vigyáznak is a diákokra.

Veronai autóbusz-baleset meg már 3 éve volt... Ez kb olyan, mintha anyád nem engedne hajóra szálni, mert a Titanic is elsüllyedt...

Ilyen formán akár ne menj ki az utcára, mert a zebrán, neked zöldben elüt egy autó, fejedre esik egy tégla, rád dől a szélben egy fa, nem indul a repülő, stb., stb...

Beszéljen az ofőd anyáddal, mert életre szóló élményt vesz el tőled. Ők csodálatos kalandokkal, élményekkel térnek majd haza. Ne fosszon meg tőle.

14-es vagyok.

Egyetértek az erdélyi hozzászólóval.

Nem beszélve arról, hogy tényleg olcsóbb, mert a kormány támogatja az elszakított magyar területekre való tanulmányi kirándulást. Ha meglátod azt a csodát, amit Erdély jelent, az erdélyi kultúra jelent, benned is sok minden megváltozik. Nézz utána, még az isl ehet, hogy valamelyik felmenőd erdélyi volt.

Szinte alig van csonkaországi magyar, akinek ne lenne erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki felmenője.

Én például azon fáradozom, hogy az erdélyi felmenőimről megkapjam az adatokat (a 19. század közepéig van ismeretem), ami igen nehéz, mert Románia nem adja ki a családfakutató adatbázisokba az anyakönyv és az egyházi anyakönyvi másolatokat.

Voltam már kétszer, ami igen kevés, mert alig láttam valamit a felmenőim szülőföldjéről.

Ne hagyd ki. Később nem ugyanolyan élmény lesz, mint amikor az osztállyal kirándulsz, szerzel életre szóló lenyomatot.