Az egyik gyereknek minden, a másiknak alig?

"Azt mondják hogy én megállok a saját lábamon így nekem nem kell segíteni." Nos, azt a gyereket, amelyik önhibáján kívül lényegesen rosszabb képességekkel (kevesebb ész, fejlődési rendellenesség, stb.) rendelkezik, azt jobban kell segíteni. Ezt a másik sokszor igazságtalanságnak érzi.

Ha nem ez a helyzet, hanem csak lusta, nem eléggé intelligens tenni magáért, akkor az a szüleitek bűne, mert nem nevelték olyannak, amilyennek kellett volna, hogy nem segítenek neki mindig, hogy megtanuljon magáról gondoskodni. Ezt maguknak sem ismerik be, emiatt segítik őt aránytalan mértékben.

Egyet tehetsz: Esetleg(!) leülsz a szüleitekkel beszélni erről, és elmondod, mit gondolsz, érzel. Ha ez nem talál náluk értő fülekre, akkor érdemes elengedni ezt a dolgot. Igazad van abban, hogy te nem kaptad meg a téged megillető részt a figyelemből és az anyagi támogatásból, de

1. Aki 32 éves korára még csak itt tart, az kap még majd annyi sorscsapást majd az élettől, hogy te azzal a kevés támogatással, amit kaptál is sokkal messzebbre jutsz, mint ő. Ugyanakkor igazad van abban, hogy nem vigasztal az, hogy mennyivel jobb lesz neked, mert képesebb vagy dolgokra, mint ő, magadtól.

2. Bármennyire is jó néha haragudni a szüleidre és a tesódra, mert egy kis feszültség távozik belőled, ez egy öngerjesztő kör. És azokkal a percekkel, hangulatilag beárnyékolt órákkal, amíg ez hat rád egy adott nap, hátrább leszel az életben, mintha azt tennéd, amikor nem foglalkoznál ezzel. Én éppen most próbálom ezt abbahagyni.

Én 40 évesen jutottam el idáig, te ne bassz el ennyi időt ezzel, mert rossz dolog visszatekinteni az elpazarolt időre.

Oké, megértem, hogy idegesítenek téged a bátyád rossz anyagi és életvezetési döntései és a helyzet, amiben van 34 éves létére. Van ott egy kis utálat is azért benned az irigységen kívül, ugye jól érzem?

De most mindentől eltekintve, Téged ez mennyiben gától az életedben, hogy kisegitették a tesódat a szüleid? Éhezel emiatt? Nincs hol laknod? Nincs munkád vagy végzettséged? Neked sose segítettek, csak neki?

Én is abszolút úgy gondolom, hogy a szülöknek azért meg kell próbálniuk törekedni arra, hogy egyenlő mértékben adjanak a gyerekeiknek (ha van mit). De sajnos ez nem mindig jön össze. Páromnak pl vett az apja egy 20 éves használt autót, fizette a jogsit is neki, de pl párom hugánál nem tudom, hogy fog ez festeni a valóságban. Nem való neki a vezetés, az ilyen jellegű felelősség... Nehéz elmagyarázni...

#3

Lehet, hogy anyagilag a kérdező 10x jobban áll a testvérénél, de itt nem erről van szó, hanem a szülői szeretet hiányérzetéről, igazságtalanságról. Ez nyilván bántó dolog és ezzel van itt a problem.

A tesód világ életében egy lúzer marad. Majd a nője jól kisemmizi, ha van esze... ekkora nyomorékot...

Sajnos nem tudsz mit tenni. A mi rokonságunkban is a trógereket támogatják a szemét szülők.

#3

"Lehet, hogy anyagilag a kérdező 10x jobban áll a testvérénél, de itt nem erről van szó, hanem a szülői szeretet hiányérzetéről, igazságtalanságról. Ez nyilván bántó dolog és ezzel van itt a problem." Nem, azzal van probléma, hogy a kérdező képtelen a szülei oldaláról nézni a dolgot: Hogy ha nem boldogul a gyereke, akkor magára kéne hagyni? Vagy belerokkanni hogy annak is ugyanannyit adjanak, aki amúgy is jól boldogul?

#6

Egy felnőtt embertől hadd lehessen már elvárni, hogy boldoguljon egyedül és ne a szülei cicijén lógjon :D