Mind a két szülőm alkoholista, teljesen tönkre megy a család. Mit lehet tenni? 22/n

Ha öcséd nagykorú, akkor erősen megfontolandó az együtt össze/elköltözés.

A megélhetéshez segíthet részben a diákhitel (adósság, ami mérlegelendő).

Én ebben nőttem fel. "Baleset" gyerek vagyok, anyám nem igazán viselkedett szülőként gyerekkoromban, mindennapos verés, lelki terror és már-már öngyilkos gondolatokat ébresztő megjegyzések, beszólások, mocskolódások stb. :) Meg is lett az eredménye, most 21 évesen annyi a különbség, hogy nem vagyunk puszi pajtások, kerülöm, lassan egy éve teljesen "lemondtam" róla. A sok rossz ellenére amit kaptam, valahogy mégis szerettem és ragaszkodtam hozzá. Pedig nem voltam rossz gyerek, a tanulmányaim átlaga 4-es felett volt, érettségim és lassan szakmám is van, sose keveredtem rossz társaságba, nem ittam, cigiztem stb. De valahogy sehogy se voltam jó. Lelkileg nagyon összetört ez az egész, mai napig nem tudom túltenni magam ezen, mindenkitől megkapom hogy borzasztóan zárkózott vagyok. Ezen mondjuk igyekeztem javítani, és sikerült is, ugyanis másfél éve bejött a képbe a párom is. Teljesen az ellentétem, talpraesett, meg tudja védeni magát szóban ha kell és jó ütőseket oda tud mondani ha offolni kell valakit. :) Ő segített nekem abban, hogy anyámon túl tudjak lendülni.

Sajnos a saját tapasztalataim alapján nem sok mindent tudsz tenni, ugyanis az ilyen emberek teljesen megvannak a saját világukban, nekik ez okozza az örömet, hogy ihatnak, ezzel fojtják el a keserűséget. Én minden létező dolgot megpróbáltam, hogy anyámon segíteni tudjak. Miután nevelőapámmal külön mentek (pontosabban lelépett, és úgy vagyok vele, hogy ő tette a legjobban), utána összejött egy agresszív, szintén alkoholista és elmebeteg palival, aki folyton verte, szidta stb. Rengetegszer kiálltam mellette, de neki valahogy mégis ez az ember kellett, holott volt amikor ő kért segítséget. Egyszer elpattant minden, beavattam mamámékat... tudniillik, ők a legérintettebbek utánam, mivel rengeteget segítenek nekünk, anyámat ezerrel pénzelik. Sajnos ez se hozott semmi eredményt. Ezek után szépen lassan elvágtam minden érzelmi kapcsolatot vele. 21 év kellett ahhoz, hogy rájöjjek, a legtöbb ember, akit szerettem, az le se sz@rt, vagy esetleg nyűgként gondolt arra a tényre, hogy létezem. Egy célom van, ez ad erőt, hogy kibírjam még ezt a kis időt egy fedél alatt ezekkel. Mégpedig, hogy ki tudjak szakadni innen, dolgozzak, mindent megteremtsek magamnak amiről valaha is álmodtam, párommal családot alapítsunk, gyerekeink majd unokáink legyenek, akiknek mindent megadunk a szeretettől kezdve akármiig. És alig várom, hogy milyen fejet fog anyám vágni minderre, amikor meglátja hogy ebből a mocsokból meddig jutottam a segítsége nélkül... Mamáméknak fogom egyedül győzni meghálálni, hogy mennyit segítettek, nekik köszönhetem még azt is, hogy iskolába tudtam járni.

5-ös. A meg nem született gyerekeidnek nincs szüksége arra, hogy velük bizonyíts bármit.

Illetve kérdező, a megoldás az, hogy nem szülünk gyereket.