Ez komolyan így működik?

Nem is kellene reagálnom. Csak a helyzet feloldhatatlan belső ellentmondásokkal teli. Aki belemegy ilyen kapcsolatba, az kénytelen megoldhatatlan problémákkal szembesülni, azokkal élni, esetleg évtizedekig.

A fiam válást követően, több próbálkozás után összejött egy válófélben levő 3 gyerekes anyával. A fiamnak is van gyereke, így most már vagy 8 éve nevelnek együtt 4 kisfiút, akik egymással jól megvannak. A fiúk életük egyik felét másik szülőjükkel (apjukkal ill. anyjukkal) töltik és a jelen elrendezés szerint négyen csak minden második héten vannak együtt. A 3 "hozott" kisfiú imádja a saját apját, az unokám is szereti az anyját. A fiam elmondásából azonban világos, hogy a "nevelt" fiúk nem igazán szeretik őt ill. az élettársa sem saját gyerekeként viszonyul az unokámhoz. Azaz bizonyos fajta feszültség fennáll és eddig mindig mesze a robbanási szint alatt maradt. Valamilyen robbanás azonban biztosan be fog következni. A fiam viszonylag jól keres, de a "hozott" gyerekek apja (aki maga félig állami gondozott volt) a válást követően önállóan képtelen volt főiskolai diplomáját megszerezni, így tulajdonképpen végzettség nélkül van 40+ évesen. Ha ezek a "hozott" gyerekek tovább akarnak tanulni, akkor a fiam nyilván vállalja majd a tanulmányokkal kapcsolatos költségek jelentős részét, hogy a párkapcsolat maga ne robbanjon szét. Ezért viszont semmit nem kap majd cserébe érzelmileg sem. Én magam is kiváncsi vagyok, hogy ilyen körülmények között meddig lehet "harmonikusan" élni.

A kérdést kellett volna először elolvasni. NEM fér bele a nevelő célzatú pofon, és ne szóljon bele olyan dologba amit a szülők engednek pl öltözködés terén. Mi az, hogy én engedem a szakadt farmert a saját gyerekemnek és te megtiltod? A gyereknek vannak szülei, ők nevelik. A továbbtanulásba pláne ne szóljon bele mert azt mindenki magának dönti el. Vannak a gyereknek szülei, majd ők finanszírozzák.

És mielőtt ezen felháborodnál, sok ilyen családban a férfi a gyerekes, ott is ezek a szabályok érvényesek. Nem az új asszony dolga nevelni a gyereket, ahogy nem az új férj vagy pár dolga.

Persze, mint egy háztartásban élő felnőtt ember, nyilván meghúzhatja és meg is kell húzza a saját határait. De ha gondja van, a gyerek szülőjével beszélje meg, ne adogasson nevelő célzatú pofont, ahogy a kérdező javasolja.

Ez a fajta belefolyás a dolgokba mindig felesleges problémákat generálnak. Persze, abból indulunk ki, hogy tud normálisan társat választani és a párja sosem hagyná, hogy a gyereke pofátlanul viselkedjen a partnerével. Tehát senki nem azt javasolja hogy menjél le kutyába, hanem hogy ne lépd át a hatásköröd. Amiket meg írsz, nevetséges ostobaság. Senki nem mondta, hogy egy bolond vagy és egy szexjátékszer. Ha annak érzed magad egy kapcsolatban, az a te hibád.

Ezért van az, hogy kisgyermekes anyaként csak gyermekes férfival ismerkednék. Gyermektelen sosem kéne, hiába udvarolnak, mert fogalmuk sincs, mit jelent a gyereknevelés és legalább egy apa megértené ezt,mert ő sem tolerálná, hogy beleszóljak a nevelési dolgaiba, ahogy én sem. Ha nem tudjuk egymást tisztelni és átlépjük a határokat, nem fog működni a kapcsolat.

#15-ös voltam.

Bocsi, nem ide akartam a fentit írni.

Szerintem az a normális egy ilyen helyzetben, hogy az új pasi ne fizessen semmit a gyereknek, az a szülők dolga. Nyilván háztartásba, számlákba beszáll, ha összeköltöznek, de ennyi, a gyereknek ne fizessen semmilyen pluszt, tanulmányokat se. Az a vérszerinti anyaapa dolga. De egyúttal semmi beleszólása ne legyen abba, hogy hol tanul tovább az a gyerek, vagy hogy van kisminkelve, öltözve. Ez abszurd, konkrétan egy idegen az utcáról is megmondhatná ezzel az erővel.

Egy kérdés: miért akarod te ennyire nevelni más gyerekét? Vagy úgy gondolod, hogy tizen x évig megszokott valamit a gyerek és akkor te, Bélabácsi jössz és megmondod, hogy nem kislányom, azt a szoknyát nem veheted fel azzal a rúzzsal és 10-re itthon leszel! Nem érzed nevetségesnek? Egyetlen épeszű ember (se gyerek, se anya) nem tűrne el ilyesmit.

Anyum exe pont ilyen volt, mint a linkelt kérdésben. Egy őskövület, egyszer festettem ki a körmömet otthonra és kapásból leku rvázott, folyton hisztizett, hogy miért találkozom a barátaimmal heti 1x, amikor ők jöttek egyszerűen megalázott előttük.

Egy kamasz sokszor a szüleire sem hallgat, nem, hogy egy másik félre aki ott él velük. Keresi a stílusát, ne egy másik ember akarja megszabni, hogy mi tetszik neki. A pofon pedig igen, szakítással jár. Gyakran vigyázok a keresztlányomra,sokszor napokig nálam van, van, hogy nagyon hisztis, mégsem jut eszembe megütni, ilyet nem tehetsz egy gyerekkel, mindegy, hogy milyen, másképp is lehet nevelni.

Terelni lehet a gyereket, de megmondani, hogy mit vegyen fel, mit kezdjen az életével nem. Mindenki járja a maga útját, attól, hogy valakinek nem tetszik a suli, a szakma amit tanulni akar neki még lehet az az álma.

11-es, nagyon szépen kifejtetted, tetszik, ahogy írtad. Viszont amit írtál, abban a vége felé az fura, hogy szerinted teljesen evidens, hogy majd a fiad fogja fizetni a 3 "nevelt" gyerek taníttatásának nagy részét. És ahogy írod, különösebben nem szeretik a fiadat ezek a gyerekek, és így a fiad semmit sem kap cserébe, érzelmileg sem.

Mondjuk akkor mind a három hozott gyerek 5 évig jár egyetemre majd úgy, hogy annak nagy részét a fiad finanszírozza....hát....szerintem ez nem is elvárható, nem is természetes.

Szia! Szerintem senkinek sem könnyű megszoknia az új családi rendszert, ahová több helyről, más-más múlttal érkeztetek. Ahhoz, hogy kialakuljon egyfajta családfői tekintély, idő kell, bizalom, és ahhoz sok-sok munka és főleg türelem. Az anyagi kérdések sem egyszerűek, és ez abszolút a két felnőtt megegyezésén kell alapuljon, és azon, hogy kinek milyen kondíciói vannak. De a pénz nem lehet a nevelés eszköze,csak a hitelesség. Ha ez kiépül közted és a gyerek között, akkor tudtok majd beszélgetni értékrendekről, munkalehetőségekről stb., tehát olyasmikről, amiben a véleményed hatással lehet a gyerek életére. De az nem árt, ha először a szülőjével (a pároddal) egyeztetsz ezekről, és csak utána hozod fel a gyereknek, esetleg akár a másik szülő jelenlétében, vele egyetértésben. Fontos látnia, hogy egy platformon vagytok az anyjával.

Írok erről és sok hasonlóról a blogomon, pl. itt:

[link]

[link]

Olvass bele!

Üdv:

Baranyai Szilvia

Mozaikosok