Mit tegyek, ha anyám úgy beszél velem, mint a kutyával? Már nem bírom ezt.

Ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, vagy kiidegelik a munkahelyén, akkor rajtunk tölti ki a dühét.

Pl.:

Most megmondtam, hogy nem akarok elmenni az egyik ismerősünkhöz, mert nem akarok ott ülni szótlanul a sarokba, mivel csak felnőttek lettek volna ott, meg két 10 éves fiú (az egyik az öcsém). Így nem lett volna kivel beszélgetni vagy csak úgy lenni.

Erre anyám olyanokat mond, hogy én mutáns vagyok, egy b_zi k_rva, és amikor megszült (mármint anyám engem), akkor kellett volna lerohadnia és elrákosodnia a méhének. Meg akkor kellett volna megdöglenie, amikor gyereket vállalt (én vagyok az első gyereke).

Én ezt már idegileg és ép ésszel nem bírom, hogy úgy beszél velem, mintha az utcáról szedett volna fel. Komolyan mondom még a kutyával is szebben beszélnek.