Gyerekáre saját akarát ráerőltető szülők, hogyan kezelitek, ha a gyerek nem azt akarja, amit te?

Aki nem hiszei el az öngyilkosságot, annak üzenem, hogy a némettanárom ismerősének a lánya minden létező ismert ok nélkül (nuku szülői terror, semmi iskolai zaklatás, sok barát, okés egészség stb.), "Nem ti vagytok a hibásak" jellegű búcsúlevelet követően lépett a vonat elé. A szülői zongoraterror több mint a semmi.

Egy ismerősömnek korcsolyaedzők voltak a szülei. Naná, hogy neki is a jégre kellett menni. Nem is rosszul ment neki, de 10 évesen azt mondta, hogy nem érdekli. A szülők persze "keresztülverték" az akaratukat. A srác szerencséjére 19 évesen valamerre másfele ment a partnere, és így volt egy teljesen hihető indoka, miért hagyja abba. Az apjával elég tré, az anyjával kevésbé az a viszonya. A barátod próbálkozzon esetleg izületi problémával. Antal Imrének ez indította el a TV-s karrierjét.

A gyerek és a szülei között valószínűleg nem kis elhidegülés fog beállni a húszas éveiben, amikor ilyen-olyan okok miatt távolabb kerül.

A barátodnak ki kell állni magáért. Sajnos ez harccal jár, a harc meg fájdalommal, aminek lehetnek áldozatai is (ez meg az megvonása, anyai krokodilkönnyek). Emellett kezdjen el csinálni valami olyant, amit szeret és azt mutassa is meg a szüleink, hogy megy is, szereti is. Ha verik, abból is meríthet motivációt. A szülők majd sírhatnak, ha unokástól sem megy feléjük.