Mit gondoltok arról az anyáról, aki azért utálja a gyerekét mert az hasonlít az apjára?

Semmi sem jó neki amit csinálok, mert mindig apámat látja bennem, akit én is utálok, egy semmittevő, lusta ember, semmihez nem ért, csak fekszik egész nap meg ossza az észt. Tehát nekem sem jó vele a viszonyom, anyám meg egyenesen gyűlöli. Viszont bármikor összekapunk anyámmal, mindig azzal jön, ha mondjuk leülök, hogy "apád is pont így szokott ülni, ilyen pózban. Te kiköpött olyan vagy mint ő!" Sokszor hangot ad ennek, hogy az arcvonásaimban is őt látja, meg már egy ártatlan ülésben is. A külsőről annyit, hogy én nagyon sajnálom, hogy vannak közös vonásaink, mert egy nagyon csúnya ember, és olyan igénytelen is. Én igényes vagyok, de vannak hasonló vonásaim mint neki, ez engem nagyon zavar, mert sosem volt jó kapcsolatom vele, mindig csak beszólogatott, meg parancsolni, megtervezni az egész életem. Egy nagyon zsémbes, rosszindulatú ember lett mára már.

És anyám tudja nagyon jól, hogy engem zavar, hogy kicsit hasonlítok rá, és annál inkább mondogatja, pedig ígyis önbizalomhiányos vagyok. Meg mondom egy ártatlan ülési pózba, vagy egy ártatlan nézésbe bele tudja magyarázni, hogy "tisztára olyan vagyok mint ő". De erről én nem tehetek? Viselkedésre nem vagyok olyan, meg természetre sem, és a mozgásom sem hasonlít az övéhez, nem mozgok máshogy mint bárki más, csak anyám magyarázza bele, hogy az is olyan. Bezzeg az öcsém alig hasonlít rá, ezért nyilván ő a kedvenc, mert ő anyámra jobban ütött, én meg vagyok a lenézett semmirekellő csak mert van néhány közös vonásom apámmal amiért anyám utál, mert őt látja bennem. Szerintetek ez a viselkedés normális az ő részéről, meg úgy bármelyik szülőtől, hogy azért utálja a gyerekét mert az utált házastársra emlékezteti?

Amúgy nem túlzok, meg nem tinihisztizek, tényleg utál. Legalábbis én nem tudom, hogy az az anya, aki a gyerekét k**vázza, csak mert valamit rosszul csinál, meg undorral néz rá az apja miatt az hogyan szerethetné a gyerekét. Ma is meg akartam ágyazni (igen, tudom most megkapom, hogy milyen életképtelen vagyok, hogy eddig nem tudtam, de mindent anyám csinál, hiába mondtam már neki 1000x, hogy had ágyazzak meg, mert meg akarom tanulni, meg a korombeliek már rég egyedül csinálják, végül mindig megcsinálta amíg egy pillanatra kimentem a szobámból, szóval nem vette soha figyelembe a kérésemet, mondván, hogy én úgyis el**sznám, meg ahhoz se értek biztos.), én hülye még mindig anyámnak akarok megfelelni, erre gyűrötten raktam fel a lepedőt (utána igazítottam volna) és nekiáll őrjöngeni, hogy mi a fenét csinálok meg milyen béna vagyok már. És így indult a mai veszekedés, ezt csak azért írtam le, hogy lássátok, hogy neki soha semmi nem jó amit én csinálok, bezzeg az öcsikém még egy kenyeret sem tud megkenni, mert anyuci megcsinálja neki, ne fáradjon vele (ő 14 éves lassan). Zoknit is anyuci húz rá, mert ő még nem tud, de nem is próbálkozik, neki kényelmes, hogy anya megcsinál mindent helyette. Én meg próbálkozok, meg már önállósodnék amiben tudok, de ezt is elveszi tőlem, mert úgyse jó úgy ahogy én csinálom, leszedi az egész huzatot, és ő megcsinálja "jól".

16L