Miért nem érti meg anyukám hogy nem kell mellettem ülnie egésznap és engem figyelni? 18 éves vagyok

Eljott a nagy beszelgetes ideje. Uljetek le. Mondd el neki, hogy ne figyeljen, hogy ne mondja meg mit vegyel fel, ne probaljon iranyitani. Tanacsokat mondhat, de ne huzza fel magat, ha nem ertesz veluk egyutt.

Tudatositsd, hogy 18 eves fiatal felnott vagy, nincs szukseged sot zavar amit o csinal.

Én is egyetértek azzal, hogy kimaradt a làzadó korszak és ez baj. Én màr 11 évesen sem voltam normális. Gimis koromban folyton be voltam àllva ( nem vagyok rà büszke, én elég erősen túltoltam)

18 éves koromra, màr szabàlyok rég nem léteztek, meg se próbàltak beleszólni az életembe. A legkisebb gondjuk volt hogy milyen ruhàban megyek el otthonról.

Mikor elköltöztem én voltam az a gyerekük akit alig kerestek, mert úgyis megoldja ha baja van. 23 évesen kezdtem el dolgozni, addigra elértem, hogy ez felérjen nekik örömben a lottó 5-össel.

Azóta teljesen normàlis életet élek. Bulizni sem jàrok màr el. Több havonta iszok, részeg 6 éve nem voltam.

Na nekem nem kellett többet lerakni az asztalra, hogy büszkék legyenek, elég volt, hogy leàlltam, elkezdtem dolgozni és még egy normàlis kapcsolatot is sikerült kiépítenem. Arra mindig büszkék voltak, hogy feltalàlom magam az életben.

Bizonyítsd ezt te is, hogy vagy te annyira talpraesett, hogy ezt észrevegyék. Kezdetnek csuk be a 2 ajtót, ha pedig ott közlekednek szólj rà.

Mióta viszont anyukàm meghalt minden vàgyam, hogy berontson a szobàmba. Felhívjon, hogy minden rendben van-e ha eltűntem hetek óta. Még az is, hogy reggel 6- kor arra keljek, hogy porszívózik és màr a màsodik mosàs van bent.