Miért nem támogatnak a családtagjaim? Sokszor kibeszélnek engem vagy parancsolni akarnak nekem. 20/L

A nagybátyám állandóan kibeszél és hazudik rólam a mamám és anyum előtt, pedig egy büdös rossz szót nem mondok róla csak visszahallom, hogy hogyan viselkedik.

Anyum alkoholista; ha iszik vagy rossz napja van, akkor teljesen lehord a mamámnak. Ha nem teljesítem a parancsát (pl volt olyan, hogy rám akarta kényszeríteni, hogy beszéljek vagy találkozzak két-három férfi ismerősével… mai napig nem hagyta abba) akkor sokáig bánt emiatt vagy egész nap zaklat a telefonhívásaival. Soha nem törődik azzal, hogy hogyan érzem magam, nem viselkedik egészséges anyaként velem.

Mamám rám akarja erőltetni, hogy találkozzak anyummal, pedig jól tudja, mennyire rosszul vagyok a közelében. Kiakaszt a mindennapi hívásaival, amiket muszáj felvennem vagy megint egy **** kölök leszek neki. Csak azért hív, hogy panaszkodhasson valakinek. Erre vagyok jó mindenkinek.

Sehogy nem érzek már tiszteletet vagy szeretetet irántuk, annyira kihűlt bennem irántuk. Apumat azért nem írom, mert elhagyott. Tatám meghalt. Többi rokonnal nem tartom a kapcsolatot. Nincsenek haverok sem, hogy kiengedjem a gőzt. Napi szinten gondolok az öngyilkosságra. Munkát sem tudok találni, mert nem kellek sehova. Azt hittem végre megszűnik a fájdalom, ha végre felnőtt leszek. Nagyon fáj, hogy tárgyként kezelnek engem. Anyum is akkor keres, ha elhagyja a pasija, azután szalad vissza hozzá és megint elfelejtődöm.

Azért is én vagyok a hibás, hogy nem dolgozom még, pedig szeretnék. 15+ helyre jelentkeztem, de semmi nem történt. Ezért is kibeszélnek, hogy milyen életképtelen vagyok és egy takarítótól úgysem leszek jobb.