Mit tegyek ha már nem bírom a családom viselkedéseit? (hosszú így csak akkor kattints ha tényleg elolvasod és normálisan válaszolsz.)

Régóta van ez a szokása, hogy néha ha rossz kedve van akkor napokig nem szól se hozzám se a nagyimhoz hanem csendben gubbaszt és dobál dolgokat, vagy magában káromkodik. Hiába kérdezzük mi baja nem válaszol még csak ránk se néz. Utána érdekes, hogy mintha mi se történt volna, folyamatosan sokat beszél de kb mintha üvöltene és nem hallanánk pedig 1-2 centire szoktunk lenni tőle. Engem baromira zavar, hiába próbáltam vele megbeszélni nem lehet vele. Én nálam sosem volt olyan ha rossz kedvem is volt, senkihez nem szóltam hozzá max magamban mérgelődtem meg szomorkodtam de nem mások előtt. Néha meg mint a konkrét idegbeteg, sajnálom ezt a szót használni de egyszer a semmiből úgy jött haza hogy leült, elkezdte szétdobálni ami előtte van, majdnem nekem is dobott egy képkeretet. Szó szerint néha úgy is tesz mintha meg lenne őrülve, miszerint megmarcangolja a tüsi haját, rázza fejét és ilyen morgó ingerült hangokat ad ki. Na ilyenkor én tényleg félek tőle...

Évek óta ilyen és nem tudunk vele mit kezdeni.

Másik meg a nagyim, akinek mániákus gyűjtögetési rohama lett pár éve és minden szemetet felhoz hiába kidobja a végén, guberál meg minden. Néha van belőle jó dolog de konkrétan megemészt ami az évek során kialakult miatta. Feleslegesen vág szét rongyokat, és egy zsákban mindenhol gyűjti, hogy azokkal törölgessen vagy zsepiknek jó, a spejzba beférni nem tudok mivel előtte hevernek szó szerint mint egy lavina tálcák, műanyag dobozok. Mondtam neki, hogy ezeket én elhordanám de nem engedi mivel kellenek neki de én sosem láttam, hogy bármit is használni ami miatt rumli van. Egyedül talán a szobámban tudok úgy elleni, hogy van terem, nincsenek szemetek, rumli.

Jelenleg sajnos munkanélküli vagyok covid miatt, de amint találok állást, gondolkozom hogy tényleg megéri e saját lakásra gyűjteni mert az az álmom, de évek óta ez megy és már nem bírom. Albérlet valahogy sosem vonzott, de más választásom lehet nincs mert mire lakásra összeszednék addig lehet megbolondulnék.

Bár ezeken felül egy nagy család vagyunk, és mindig furcsálják ha felhozom a költözést hogy hova mennél hisz itt a helyed, minek mennél el?

De én ezt tényleg nem bírom, hiába próbáltam velük megértetni, rendbe tenni a lakást, újra kezdődik minden.

Már tini korom óta van bennem ez az érzés, hogy "megszöknék" innen de most már hogy lehet hova mennem valami visszatart.

Régen én is tettem rossz dolgokat mint akkor volt az öngyilkos korszakom, depressziós is voltam, sokat lógtam meg ki is derült, iskolaváltások lehet ezek hatására lettek ilyenek és ez is aggaszt, hisz ha itt vagyok úgy sosem fognak úgy mond "meggyógyulni" de közben tudom hogy szeretnek de én ezekkel sosem tudok megbékélni. Egyedül kell lennem.

Viszont egyedül a fóbiám miatt lehet félek költözni, miszerint félek hogy valami berobban vagy felrobban mint gáz, tűzhely, elfelejtek kikapcsolni valamit stb...

Elnézést ha hosszú lett, de muszáj volt kiöntenem.

23 vagyok ha számítana.