Miért csak a szülőnek szabad hülyésgedni, piszkálódni a gyerekkel?

ezt a kérdést több szemszögből is lehet értelmezni.

Az anyuka megad mindent a gyereknek (ami a határokon belül van) ő szülte meg, ő ad tetőt a feje fölé...stb

A gyerek meg csak egy ártatlan tréfát követ el (puki párnát tesz az anyuka alá) azzal még semmi gond sincs, de amikor aanya elmegy aludi és alkoholos filcel összefirkája az ágyat na ott persze, hogy megy a kiabálás.

A tanár az egyértelmű, ha a tanárnak nem szimpi a gyerek és a tanár visszaél a "hatalmával" akkor biztos, hogy megszívatja a gyereket.

Én se értem...

Senkinek sem lenne szabad piszkálódnia a másikkal(kivéve persze, ha ez kölcsönös és még "élvezik" is a felek). Normális szülő nem él vissza a hatalmával, attól, hogy sokan a gyereken ventillálnak, ez még nem kellene, hogy normális legyen.

Anyám is előszeretettel "kínzott" úgy engem, hogy elkezdett csikizni és ha védekezni mertem, kiakadt, hogy miért szorítom a kezét, hogy képzelem, hogy bántom stb. a visszacsikizés nem volt opció, mert nem volt csikis... Apukámmal viszont ez teljesen kölcsönös volt, ő is csikis volt, én is, így egymást csikiztük, sőtt legtöbbször én kezdeményeztem, vele kapcsolatban semmi negatív élményem nem volt, volt, hogy szóban is szivattuk egymást. Lehet, hogy anyám is ebbe akart beleszállni a sajátos módján, de még mindig fel tudom idézni azt a magatehetetlenséget és ok nélküli megalázottságot, amit olyankor éreztem.