Mi tévő legyek? Nagyon adok a szüleim véleményére, pedig már fiatal felnőtt vagyok (egyetemista)?

Maradjunk a tetkós példánál:

A szüleiddel élsz és ők fizetik az étekezésed, tanulmányod, vagy ha nem is velük, akkor a kollégiumi lakhatásod. Tehát függsz tőlük.

Ugyanakkor beismered, hogy egy különálló ember vagy, saját élettel, saját véleménnyel.

A szüleid, akiktől függsz nem támogatják a tetoválást, mert megvan róla a véleményük.

Mit csinálsz, hogy megmaradjon a saját életed, de megmaradjon a pénzforrás?

Elmész diákmunkázni és összeszeded a tetkóra a pénzt. Így nem ők kell támogassák azt, amit nem támogatnának. Ugyanakkor normális szülő nem fog kitenni az utcára egy tetoválás miatt.

Köztes megoldásokat kell keresni, és nem behódolni, de nem is lázongani.

Maradjunk annyiban, hogy a mai egyetemisták fejben még középiskolások. Nem sértés mert én is ilyen voltam és egyeteme után tudtam csak leválni a szüleimről.

Ha ezt meg akarod gyorsítani, mert végső soron magadnak teszel vele jót, vállalj felnőtt felelősségeket.

Nem feltetlen az elköltözés opció csak, de mondjuk az a leggyorsabb hatású mert annyira radikális. De anyagiak miatt én se tudtam megtenni. Vállalj suli mellett munkát, részidős megteszi a lényeg, legyen felelősséged.

Beszéld meg otthon hogy bár ott laksz, már felnőtt vagy így kiveszek a részed a háztartásból (nem tudom most hogy megy), főzöl, mosol, takarítasz magad után és a költségekbe is beleadsz. De a lényeg, hogy bár ott laksz, kezdj el felnőttként viselkedni. Szüleid hozzáállása is alakulni fog így.