Anyám alkoholista. Te mit tennél a helyemben? Többi lent.

Nem tudsz rajta segíteni. De teljesen magára se hagyd. Utána egész életedben gyötörne, hogy nem foglalkoztál vele, nem segítettél rajta, hogy mi mindent tehettél volna még meg vajon.

Bármit döntesz, sehogy sem lesz jó.

Én is végig csináltam édesanyámmal. Tönkre tett idegileg az alkoholizálása. Most, hogy már vége annak a borzalomnak, a rémálmok mellett (pedig már 15 éve vége) a lelkiismeret gyötör, hogy mit tehettem volna még meg érte. Pedig tiszta napjain foglalkoztam vele, figyeltem rá, közös programok, hátha ráérez mennyivel jobb is így, tehát tényleg azt hiszem amit lehet megtettem.

Nekem az apám volt alkoholista. Én azt mondtam neki, hogy ha nem hagyja abba a piálást, nem láthatja az unokáját, mert oda így biztos nem fogom vinni. És tényleg nem vittem.

Ő most már így több mint 2 éve nem iszik.

De kisgyerekkorom óta ivott, agresszív volt, megkeserítette az életünket. Semmi de semmi nem vált be nála, mert szerinte ő nem volt alkoholista.

Amíg nem látja be vki, hogy beteg, hogy nem helyes, amit csinál, addig sajnos nem lehet rajta segíteni. Ezt mondta az orvos is, hogy vannak megoldások, de ahhoz apám beleegyezése kell.

A helyedben én biztos nem vinném a gyerekeimet hozzá, nem kell nekik ilyet látni..

Nekem kisgyerekként is - mai napig emlékszem - milyen kellemetlen volt ilyen embertől puszit kapni meg ölelést, mert büdös volt.

Talán az, hogy ha tényleg nem látogatod annyit, és a gyerekeket meg egyáltalán nem viszed, észhez téríti.

De az is lehet sajnos, hogy nem.

De én még videotelefonálást sem engedném... mert ha részeg, az látszik vkin, plusz az anyád érdekében sem engedném, mert amíg van kiskapu, hogy láthassa az unokáit, addig nem fogja motiválni az, h nem találkozhat velük.

Te látogasd őt azért, mert mégiscsak az anyád, nem hagyhatod magára teljesen!

Csodálkozom, hogy egy ember el tudta fogadni amit írtam. Valószínű, ő már átélt ilyet. Akinek még nem roh.sztotta el fél életét néhány ilyen "beteg", az könnyen jóemberkedik. A büdös nagy igazság az, hogy van egy határ, mikor még van annyi agya egy alkoholistának, hogy érdemes lenne elvonóra menni majd végleg abbahagyni az ivást. Ezen a határon belül ezerből egyet lehet rákönyörögni (tudom, hogy nincs ilyen szó), hogy hajlandó legyen legalább eljátszani, hogy le akar szokni, el is megy.

Amíg ahhoz nincs joga a normálisnak, hogy akár kényszerrel is, de kezeltethesse, addig nincs olyan, hogy kötelessége lenne foglalkozni vele, mert ezért meg azért. Aki szerint igen, az vegye a nyakába őket. De ne ítélkezzen ha más, miután a fél életét tönkretették úgy dönt, hogy eddig és nem tovább. Egy kisgyereknek meg főleg nem kell ezt néznie.

Teljesen jogos a haragod, menjen a bánatba az összes. Most akkor mutassák meg, ők milyen f.sza, összetartó család. Karolják fel anyukát, téged meg hagyjanak békén. Amúgy én nem láttam még egy alkoholistát sem aki elismerte volna, hogy önmagad döntése, hogy iszik. Mindig valaki miatt, valami miatt. Általában pont olyan miatt, aki egész életében lesi minden rezdülésüket, tövig rágja a körmeit, hogy jaj, mit tegyek még, hogy végre jó legyen neki. Aztán mire összeáll a kép, hogy fejre is állhatsz, semmit nem tudsz tenni, akkor még segítség helyett jön a: Jaj, ezt a drága jó embert teljesen tönkretette a fia, lánya, felesége, akárki.

Ezt a részét simán zárd le az életednek, arra fókuszálj, hogy az általad alapított család boldog legyen a lehetőségekhez képest. Meg az amúgy teljesen jogos haragoddal próbálj meg valamit kezdeni, látod, a pánik már megérkezett, ha tovább őrlődsz nehogy még ennél is rosszabb legyen. A sok mindenttudó majd megoldja ahogy akarja. Szenvedtél te már eleget, ők majd kisujjból kirázzák. Vannak hozzá elegen, nem károgni kell csapatostul, hanem megmutatni. Senki ne érjen neked többet mint amennyit te érsz neki.

Még időben vagy, lehet szép életed. Kívánom, hogy legyen is!

(Természetesen ez csak egy vélemény, annyit fogadj el belőle amennyi neked belefér.)