Miért olyan elfogadhatatlan, hogy 20 évesen nem a tanulás a péntek esti programom?

Mondtam anyunak, hogy jövőhéten nem jövök haza a kollégiumból, mert programom lesz péntek este. (Egyébként az nem zavarja, hogy nem megyek haza, mert nem szeretné, ha hetente hazamennék.) Megkérdezte, hogy tanulni fogok-e én meg mondtam, hogy nem, hanem találkozok pár ismerőssel. Erre kioktatott, hogy nekem tanulni kéne, ha már egyetemre járok. Holott tudja nagyon jól, hogy például van két olyan hétköznapom, amikor két órám közt van öt és fél óra szabadidőm, ráadásul pénteken nulla darab órám van, plusz ott a hétvége is. Tehát ha azt feltételezzük, hogy azon a két napon, amikor tényleg rengeteg órám van nem ülök neki tanulni még akkor is bőven van időm bármi más időpontban, ami nem a péntek este. Ráadásul a jövőhéten nem dolgozom éppen, szóval pláne és erről is tud.(Van lassan két és fél éve egy home offices melóm, ami nem fix időhöz kötött, hanem határidős és kicsit előre dolgoztam úgymond. Felismerhetőségem végett nem fejteném ki, hogy mit dolgozok, de teljesen legális és erkölcsös.)

Szóval szerintem annak fényében, hogy itt vagyok húsz évesen, az első hetekben nem is vagyok elhavazva, félig önellátó vagyok(anyu megkért, hogy ne legyen másik munkahelyem, mert tudnak támogatni a szüleim), szerintem az, hogy péntek este nem akarok tanulni éppen, mert programom lesz, nem egy ördögtől való dolog. Legalábbis nem ér meg szerintem egy majd félórás szentbeszédet.

Ti mit gondoltok? Igaza van anyunak és tanulni kellene péntek este?