Amikor anyuval beszélek vagy talizunk mindig tök depressziós leszek, így mit tehetnék?

Hoppá, várj, itt nagyobb a baj mint hittem. Ezt viszont nincs is jogod ám tűrni. Ezek szerint anya vagy. Akarod, hogy a gyerekeid így érezzék magukat? Hogy félniük kelljen, ráadásul azt lássák, hogy anyukájuk nem védi meg őket? És azért nem, mert nem meri. Mert biztos vagyok benn, hogy még mindig félsz tőle ami nem csoda, ezt tanultad meg mellette. A legközelebbi esetnél szívd fel magad és anyaként szállj szembe vele. Igen, ott a gyerekeid előtt. Mondd meg neki, hogy velem ezt gyerekként megtehetted mert nem volt aki megvédjen, de az én gyerekeimmel még egyszer meg ne próbáld! Gyerekek, gyertek, megyünk. Majd ha a mami megtanul viselkedni, újra találkozhatunk. Légyszi, állj ki értük, ne akard, hogy olyan félősek legyenek mint te. Talán még nem késő. Az a legfontosabb dolgod az életben, hogy a gyerekeid érezzék, bízhatnak benned.

Negatív, lehúzó ember, ráadásul állatkínzó is. Igen, igen, elásni élve a kiskutyát is az, nem, nem számít, hogy sok bugrisnak ez belefér ahelyett, hogy ivartalanítana. Én tennék a fejére magasról.

Ja bocs, közben írtál míg én is. Neked nagy szükséged van egy támogató emberi kapcsolatra. Viszont bízni nem tudsz. Hogy állsz anyagilag? Ne írd meg, csak lenne pénzed egy jó pszichológusra?

Figyi, benned olyan mély sebek vannak, hogy muszáj lenne tenned magadért. Ahányszor találkozol vele visszaváltozol ugyanazzá a kisgyerekké akivel ő bármit megtehetett. Barátaid vannak? Vagy normálisabb szomszédok, munkatársak? Valaki, akivel tudnál beszélgetni?

Miért te szégyelled? Ő bántott téged, nem te őt. Szégyellje magát ő! Fordulj pszichológushoz mindenképp, viszont egy tanács: családállításra sose menj! Ezohumbug az egész, nekem sokkal rosszabb lett tőle, pedig bizonyos csoportokban minden családi traumára azt ajánlgatják bőszen.

Lazítsd a kapcsoaltot amennyire elhet.