Amikor anyuval beszélek vagy talizunk mindig tök depressziós leszek, így mit tehetnék?

38, a barátok, jó emberi kapcsolatok nem erre kellenek. Nem is kell erről senkivel beszélned, ahhoz nagyon sok idő és kipróbált barát kell, hogy ilyesmi szóba kerüljön. A jó társaság ahhoz kell, hogy el tudd hinni, vannak jó emberek, lehet bízni másokban. Akivel erről nyíltan, őszintén beszélhetsz (igen, sok sírással jár, de a vége megkönnyebbülés és egy új élet), az egy jó szakember kellene legyen. Én magam nem is ajánlanám, hogy bárkinek erről megnyílj, a sérülések feltárása veszélyes is lehet neked, kihasználhatóvá tehet. Ezzel nem még jobban megrémíteni akarlak, csak annyi a célom, hogy vigyázz magadra, tovább már ne sebezhessenek. Az ilyen kapcsolatokban ami anyád és közted van az a legfájdalmasabb, hogy attól vársz szeretetet (igen, teljes joggal) aki a bántalmazód. Ez akkora kuszaságot okoz benned, amit egyedül nagyon nehéz még átlátni is, nem még feldolgozni. Ezért lenne jó egy ehhez nagyon értő pszichológus, aki tudja a módját, hogyan lehetne téged végigvezetni egy sokkal boldogabb élethez vezető úton. Ő segítene abban is, mi az amire már kész vagy, mi az amivel még várj míg megerősödsz. Mondhatnám, hogy olvass könyveket, ez végül is nem butaság mert tájékozottabbá tesz és elhiszed, hogy nagyon sok ember jár így, egy-két emberért nem írnának könyveket, nem lenne szakma ami ezzel foglalkozik. Viszont ez önmagában nem elég. Kell hozzá, hogy rutinszerűvé váljanak az eddigiektől teljesen eltérő reakciók, hogy érezd, mi több tudd, hogy a hangulatodért, az életedért képes vagy felelősséget vállalni, ki tudd válogatni, mi az ami rólad szól, mi az amihez a világon semmi közöd, nem a te dolgod, küzdjön vele az akié.