Gúnyolódik a mentális problémáimon, majd ha ezt nem túl kedves szavakkal szóvá teszem még neki áll feljebb. Mikor tanul már végre egy kis önreflexiót az anyám?

Nem tudom, hogy szakértelem nélkül mit segít bárkinek is, ha azt a nyári incidenst leírom részletesen, amikor nem ez a lényeg. Egyértelműen azért nem mentem ebbe bele, mert akkor megkapom, hogy túl hosszú, nem olvasom el jellegű válaszokat, vagy foteldiagnózisokat. De már olyat is láttam itt, hogy egy kérdező arról számolt be, hogy annyira stresszel a telefonálástól, hogy hány tőle, és ő is kapott olyanokat, hogy csak hisztizik, stb. Az oldalon uralkodó hozzáállás ismeretében azt hiszem érthető, hogy miért is nem meséltem a csúnya pánikrohamról, ami nem a kérdés tárgya.

De jó, leírhatom, de mint mondtam nem ez a kérdés, szerintem teljesen irreleváns, csak nyilván ez is az én szemszögem, ugyanúgy szubjektív, írásban nem is olyan, mint élőben, a hangsúlyokat például lehetetlen átadni.

Igazából a kiváltó ok nem előzmény nélkül és konkrétan az volt, amitől előjött, az már csak a stressz csúcsa volt, ilyen utolsó csepp a pohárban, de egyébként semmiség egy olyan embernek, aki nem küzd ilyen jellegű gondokkal. Az volt az előzmény, hogy én a kezelés előtt nagyon durván hajlamos voltam szorongani új helyzetektől, új emberektől, emberek véleményétől, egyedül megoldhatatlannak tűnő szituációtól. Én akkor augusztus közepén új környezetbe, új emberek közé kerülés előtt álltam, nyilván szanaszét stresszeltem magam rajta előtte, hetekig tartott, hogy naponta rámjön a spontán nehéz légzés és indokolatlan fenyegetettségérzés, akár full egyedül, vagy ismerős helyen, de ez még úgy kontrollálható volt számomra azon a szinten, hogy nem látványos, vagy legalább a teljes kiborulást tudom tartogatni addig, hogy más ne lássa. Volt egy közös internetes csoport azokkal az új emberekkel, valaki pedig beírt egy üzenetet, hogy ne felejtsünk el vinni egy bizonyos fontos papírt. Ezt nekünk kellett kinyomtatni, mindenki csak a sajátját személyre szabottan tudja elérni egy bizonyos felületen. Amikor én ezt az üzenetet megkaptam én otthon voltam. Kerestem azt a dokumentumot a gépemen, de nem volt sehol, hót stressz voltam miatta már 10 percen belül, ilyen remegős, kis fulladásos szépségről van szó, közben hányingerrel, anyám meg látta, hogy valami nem oké, elkezdte nekem mondogatni, hogy kérdezzek rá a csoportba, én meg megmondtam, hogy nem, mert milyen már, hogy 10 perc sem telt el, mi van ha tök rossz helyen keresek, majd írok, ha biztosan nincs meg, de megoldom, hagyjon békén. erre ő elkezdett azzal izélni, hogy ha a csoportba nem is írok, akkor kérdezzem meg nagynénémet, vagy unokatesómat(akiknek amúgy se közük, se ráhatásuk, se hozzáférésük nincs a dologhoz). Konkrétan nem hagyott nyugodtan keresni, ott bszogatott ilyen parancsolgatós stílusban, holott megkértem, hogy ne, én alapból stresszes voltam, ő még rá is tett egy lapáttal, szóval az egészből ilyen nagyon durva egy órás sírógörcs lett, ő meg még akkor sem volt képes békén hagyni, szóval kb kétszer-háromszor kiabálva válaszoltam neki. Majd kb egy óra után volt az, hogy más se találta a dokumentumot és írt is a csoportba, így kiderült, hogy rosszul lett közzétéve az infó, csak a társaság felére vonatkozik az, hogy vinni kell egy bizonyos papírt, és mint kiderült rám sem vonatkozott az infó.

A vasárnapi vita meg onnan indult, hogy én meséltem neki, hogy majd megyek valahová, ahová nem jártam, kicsit viccelődtem azon, hogy ha nem találok oda, akkor majd nézem a Google térképet. Anyám meg közölte velem félig "viccnek" szánva, hogy ahelyett, hogy segítséget kérnék másoktól, majd megint tombolni fogok, mint nyáron, amikor nem találtam azt a dokumentumot. Én meg erre mondtam, hogy erről inkább ne beszéljünk. Mire ahelyett, hogy abbahagyta volna elkezdte imitálni a fent leírt esetet, abban a stílusban, mint amikor egy ovis kisgyerek sír és a szülő azzal akarja kizökkenteni a gyereket, hogy eltúlozva, pofákat vágva kiparodizálja, meg közben ilyen "vicces" megjegyzéseket tett, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna, ha nem tombolok egy órát, hanem inkább írok üzenetet. Én ugyanazzal a szerinte viccesnek ítélt hangsúllyal mondtam azt, hogy "Elmehetsz a 3,14csába a gúnyolódásoddal együtt", ami végülis szerintem ha durva dolgokról poénkodunk, akkor vicc szintjén beleférhet. És hát csak nem hagyta abba erre sem. Így utólag a másik ilyesmi mondatom talán kissé ingerült is lehetett, de nagyban hasonlított az elsőre. Innen meg ismeritek a sztorit.