Anyám nagyanyámmal együtt nevelt, mindig furcsa volt. Kiskoromban sokat megvert. Bár igyekezett mindig közel kerülni hozzám valahogy nem sikerült neki. Most derült ki a személyiségzavara, szenved. Hogy viszonyuljak ehhez?

Kérdezni az szokott idegenektől, akinek nincs egyetlen olyan kapcsolata sem, ami valóságos és empatikus. Ahol felszínre kerülhet a probléma, anélkül, hogy hülyének néznék. Így mindenki aki ide ír ki kérdést nincs jó állapotban. Önbizalomhiányos, nem mer nemet mondani, nem mer konfrontálódni, mert nem tud mit kezdeni az elutasítással, nem tud mit kezdeni a saját anyjaval, férjével, csaladjával, gyerekével, kollégájával. Teljesen eszköztelen, aki ide ír ki kérdést. És válasz itt sem lesz, hiszen nem ismerjünk teged, anyukadat, az életedet. A kérdésekre, amik itt megjelennek mindenki az adott állapota, eszköztára szerint javasol megoldásokat. De egyik sem a te megoldásod, ha nincs önreflexiód a kivitelezésre.

Példával. Hiába mondasz valakinek kerek perec nemet, vagy próbálod megszakítani a kapcsolatot, ha addig már olyan szinten vagy manipulálva általa, hogy a nemet mondás után még neked van lelkiismeretfurdalasod, hogy vajon mit gondol a masik,.meg mit fog szólni, ha nemet mondok. Tehát az itt megjelenő válaszok csak tét nélküli dobálózások, amit te nem tudsz kivitelezni a benned lévő hitrendszer és rossz nevelési minták miatt. Nincs hozzá eszközöd. Terápiával tanulható meg, ami hosszú folyamat.

Innen jöttem rá. Ahogy arra is rájöttem egyből, hogy a férjed nem pszichológus, vagy nagyon rossz. Nem ilyen állapotban lennél.