Mit tudok tenni, ha a 23 éves fiammal egyszerűen nem lehet beszèlgetni?

Oka van annak, hogy veled miert nem oszt meg dolgokat. En sosem szamoltam be semmirol a szuleimnek, mert mindig jott a lebaszas minden aprosagert, mivel nagyon tulfeltettek.

Lehet kontroll alatt tartottad, rosszul reagaltal egyes dolgokra stb. es ezert nem akarja megosztani veled.

Csak azt tudom mondani, hogy a mit ettél és ki mit főzött típusú kérdésektől mindig a falra másztam, mert én annyira leszarom. Volt valami kaja, megettem, 10 perc múlva már nem is emlékeztem rá. Szerintem ennél érdektelenebb téma a világon nincs. Az én idősebb női felmenőim is ilyeneket kérdezgetnek időnként, nem is értem, egyáltalán hogyhogy pont ez jut az eszükbe. Jó, hogy nem azt kérdezik, mi ment ott a tévében, ahol voltam, vagy milyenek voltak a lámpatestek.

Szerintem olyanokat kérdezel, amiket feleslegesnek tart. Szerinted lehetne mesélni arról, kik voltak a buliban, szerinte meg ha felsorolja, hogy Tomi, Peti, Zsuzsi, azzal nem vagy előrébb, és nem tudja elképzelni ennek a beszélgetésnek a folytatását. Utána csak ott ültök kukán, vagy elkezded tovább vallatni, hogy milyen Peti, hol lakik, kik a szülei, ő meg válaszolgat, de ezekkel sem mész semmire, mert továbbra sem ismered Petit. Megkérdezed, mit csináltak a bulin: hát buliztak. Táncoltak, ittak, beszélgettek. Miről beszélgettek: mit tudja ő már, mindenféléről, meg olyan emberekről, akiket nem ismersz.

Így nem lehet beszélgetni, ez csak kínvallatás. Tudod, miért utálják a gyerekek a "mi volt a suliban" kérdést? Na, ez is olyan.

Ne menj rá ennyire a konkrétumokra. Inkább egyszer, mikor elkapod egy nyugodt, ráerős pillanatában, mondd meg neki, hogy "olyan ritkán beszélgetünk, azt sem tudom, mi a helyzet veled mostanában. Mesélj már valamikor, mindegy miről. Bármiről, amit érdemesnek tartasz rá."

Ne vedd rossz néven, de ez azért van, mert úgy faggatod, ahogyan egy gyereket szokott az anyukája, mikor az hazajön az iskolából. Ez a fajta információszerző kérdezősködés (pl. hoztál valamilyen jegyet, volt felelés, ebédeltél, kivel mentél, hol voltatok?) valójában csak látszatbeszélgetés volt már régen is. Tudattalanul azt üzened vele a fiadnak, hogy ő még mindig gyerek, vagyis nem tartod magaddal egyenrangúnak, és őt rendszeresen számon kell kérni még mindig, hogy mikor, hol, mit csinál. Ez nemcsak idegesítő, de akaratlanul is megalázó. Hiába stimmel a meglévő hozzátartozói viszony köztetek, a fiú már nem gyermekkorú, ezért a régi jól bevált kommunikációs panelek már nem működnek többé.

Úgy lehet ebből kitörni, hogy nem a "felnőtt beszél a gyerekhez" kommunikációt folytatod, hanem a "felnőtt beszél a felnőtthöz" módszert. Vagyis kérd ki a véleményét akár hétköznapi ügyekben is, beszéld meg vele azokat, beszéljetek olyasmikről ami mindkettőtöket érdekel, éreztesd vele, hogy egyenrangú partnernek látod. Mintha csak egy kollégáddal beszélnél, de persze tudva, hogy a fiad. Csak ne rendelődj alá ilyenkor, mert akkor megfordul a helyzet és a kommunikációban te leszel a gyerek és ő a felnőtt.

Nahát! Nem tudtam olyan jól szavakba önteni, amit az ilyen jellegű beszélgetésekkel kapcsolatban érzek, de az 5-ös válaszoló gyönyörűen megfogalmazta.

"Tudattalanul azt üzened vele a fiadnak, hogy ő még mindig gyerek, vagyis nem tartod magaddal egyenrangúnak, és őt rendszeresen számon kell kérni még mindig, hogy mikor, hol, mit csinál. Ez nemcsak idegesítő, de akaratlanul is megalázó.(...)"felnőtt beszél gyerekhez" kommunikáció".

Tökéletes, köszönöm, 5-ös!

4-es válaszoló voltam

Amikor gyerek voltam,anyám ilyen volt,és később is.Évekkel ezelőtt elhunyt.

Elmondjam az őszintét,zsarnok volt,és érzelmi zsaroló.Ausztriába akkartam menni dolgozni,azt mondta,én meg itt maradok ,majd egy nap meg felakasztom magamat a diófára.Féltem tőlle pokolá tette az egész család életét.Az idegeinkre ment,titokban a tudta nélkül csináltunk dolgokat.Ugyan ezt érzem most is,hogy irányítani szeretnéd.A fiad így nem lesz felnőt...Röviden az van a háttérben,hogy igazából valamit elmondott neked a fiád,és le húroghattad.Vagy bagatel dolognak tartottad,és már nincs hozzád bizalma.A 4-es,és az 5-ös válaszoló jól leírta a helyzetet.El kell fogadnod,hogy fiatal felnőtt ember lett.

Az ötös mindent leírt.

Ne menj át olyanba, ahol már konkrétan vallatod a saját fiad, hogy mit csinált.. Legyen egy kötetlen beszélgetés, ahol kikéred a véleményét bizonyos dolgokról, és nem mindig az Ő élete a téma, és hol, kivel és mit csinált..