Van olyan, hogy egy anya megbánja, hogy szült és csak teher neki a gyerek?

Én ezt érzem anyámmal kapcsolatban. Második gyerek vagyok, a nővéremmel annyira nem vagyok jóban, hogy megkérdezzem tőle, ő is így érzi-e de amúgy is szerintem az lenne a válasza, hogy nem, mert ők jó kapcsolatot ápolnak. Nagy a korkülönbség köztünk, mire én tini lettem ő már felnőtt volt és elköltözött.

Apám akart harmadik gyereket is és anyám azt mondta, ő nem fog még egyet felnevelni és tudja, hogy ő fog mindent csinálni és neki az már nehéz lenne. Érthető, ha valaki nem akar 2-nél több gyereket, de szerintem volt jelentése ennek a mondatnak...

Egyszerűen nehezére esett foglalkozni velem. Neki ez egy feladat volt. Pár példa: fogszabályzóm volt, kellett volna egy új fogorvost keresni, mert elköltözött az, akihez jártam. Megkértem, hogy intézzük el. Azt mondta, "nincs ingyenes fogszabályzós fogorvos a városban" (Budapesten!). Végül egy másik családtagom keresett nekem. Kilencedikben otthonhagytam egy fontos papírt, amit aznap kellett volna leadnom a suliban. 15 perc séta volt otthonról a suli, anyám nem dolgozott (mármint nem aznap, hanem nem volt munkahelye). Szóltam neki, hogy a fenébe, otthon hagytam és nagyon leszidott az osztályfőnök, be tudja esetleg hozni nekem? Nemet mondott. Bántottak az iskolában (szóban) folyamatosan, kiközösítettek, segítséget kértem tőle, sírva mentem haza. Azt mondta: "ez a te hibád". És ennyi, soha többet nem volt foglalkozva azzal, hogy én gyomorgörccsel megyek be minden reggel. Jártam magántanárhoz általánosban, de nem voltam vele megelégedve és mondtam anyumnak, hogy máshoz szeretnék járni. Erre lekevert egy pofont, mert neki most feladatot adtam, keresnie kell valaki mást. Elküldött minden táborba, pedig utáltam táborozni, csakhogy ne kelljen addig is foglalkoznia velem. A menzán szarul főztek, havi 1-2 olyan kaja volt, amit megettem, azon kívül mindig siettem haza, hogy itthon is egyek. Mondtam neki, hogy szerintem így fölösleges menzásnak lennem, ő meg üvöltözött velem, hogy ő nem fog nekem főzni mindennap, igenis menzás leszek és kész. Megíratott velem 31 ételt, amit szívesen megennék, mert szerinte nekem nem is lehet főzni. Megírtam, de nem lett belőle semmi, járhattam a menzára és aztán leb.aszott, ha otthon is ettem valamit.

Bármit kértem tőle, mindig tehernek érezte megcsinálni. Kedvenc mondata, amit mindig elmondott: "nem könnyű veled", ilyenekre, hogy pl ő a zabkását tejjel főzi, én meg nem szeretem úgy, én vízzel vagy növényi itallal csinálom, és amikor senki nem kérte, csinált nekem zabkását, mondtam, hogy bocsi de én így nem szeretem, és akkor ilyenekre mondta ezt. Nagyon mártírkodik, szerinte ő tökéletes és annyi feladata van, mindenkinek csak szid engem. Igazából senki nem kéri tőle, hogy olyan sok feladatot magára vállaljon, csak csinálja, aztán meg mindenki más hibás csak ő nem. Például csinált vacsorát, én meg az akkori barátommal nagyon összevesztem, úgy mentem haza, hogy ki volt sírva a szemem és nagyon a halálomon voltam. Mondta, hogy ő főzött, mondtam, most nem tudok enni sajnálom. Azt mondta, hogy nem érdemlem meg, hogy főzzön rám...

Annyira elkeserítő, érdekel, hogy más is teher-e az anyja számára.