Van itt olyan, aki csúnyán összeveszett a szüleivel, nem beszéltek egy ideig, majd tudták rendezni a kapcsolatot?
Hogy sikerült?
Csak egy normális kapcsolatra gondolok, nem szorosra.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Nálunk épp ott tart a helyzet, hogy anyám megint letiltott messengeren, mert nem értettem egyet vele egy olyan dologban, amiről már százezerszer elmondtam, hogy nem akarok belefolyni.
Sajnos a legtöbb családban azt látom/hallom, hogy a szülők képtelenek elismerni és egyenrangú emberként kezelni a gyerekeiket, akkor sem, ha azok már felnőttek, viszont emellett a szülőknek túlzott és irreális elvárásaik is vannak. Az én anyám pl ilyen tipikus filmbeli anya-lánya kapcsolatot akar velem úgy, hogy sosem fogadja el, ha valamiben esetleg tájékozottabb vagyok (pl szerinte ő jobban tudja, hogy milyen az élet Pesten, pedig sosem élt ott, én meg 8 évig ott éltem), sosem hallgatja meg a kéréseimet (pl hogy nem akarok belefolyni a közte és apám között lévő harcba, vagy hogy ne erőltesse már rám állandóan az evést, ha ott vagyok, és ehhez hasonló normális dolgokat).
Vagyis a szülők azt hiszik, hogy a gyereket birtokolják, és hogy azért vállalták, hogy azok mindent megtegyenek a szülőkért, de saját érzéseik, véleményük és kérésük nem lehet még felnőtt korban sem. A szülő szerint a gyereknek kötelessége felnőtt korában gondoskodni a szülőről akkor is, ha gyerekként ezt fordítva nem teljesen kapta meg. Vagyis anyám pl sose játszott velem gyerekként, sosem olvasott, a legolcsóbb, legszarabb cuccokat kaptam mindenből (de én értsen meg, hogy "nem volt rá pénz", csak a házra volt pénz mindig valami újat venni bele), folyamatosan kritizált és másokhoz hasonlított, sosem voltam elég jó neki semmiben, és még néha versenyzett is velem (mai napig), hogy ő pl jobban főz egy adott dolgot, mint én. De felnőttként én vegyem magamhoz, ápoljam, sose felejtsek el semmilyen eseményt, amikre megfelelő ajándékot kell vennem, és mindig szépen, tisztelettel beszéljek hozzá.
A legtöbb szülő pszichésen beteg, és minden problémáját a gyerekén éli ki, az is, aki mindent megad neki és mindentől óvja. És persze a gyerekeik ugyanilyen pszichésen beteg szülők lesznek, és mindez folytatódik tovább.
Persze tisztelet a kivételnek, mert apám éppenséggel egy kisebb kivétel.
Szóval bocsi a hosszú válaszért, de szerintem amíg a szülő nem tanul önismeretet, és amíg a gyerek nem adja fel a harcot, addig sosem lesz igazi béke. Én anyámnak ezerszer próbáltam már a lehető legjobban elfogadni a bántásait, visszafogni magam hogy ne essen megint rosszul amit mond, és ne kapjon el megint a düh, és mondjam meg neki a véleményem újra... De semmit nem haladtunk.
válasza:Nem. Soha nem is fog.
Semmirevaló, hitvány szülők, én egyszem lányuk vagyok.
#5 Az én anyám is ilyen, valahogy úgy képzelte, hogy nekünk ilyen Szívek szállodája szintű anya-lánya kapcsolatunk lesz, ami leginkább abból áll, hogy 50-50%-ban megosztjuk a takaítást és én mindent elmondok neki, amit továbbadhat a családnak meg az összes barátnőjének. Aki mindig rendelkezésére áll bármi van. Például ilyenekben hogy ő mindig hajnalban kel és amikor nekem még lenne 3 órám aludni odaül az ágyamba hogy beszélgessünk és megsértődik amiért én mondom hogy aludnék még mert csak hajnali 5 óra van. Vagy amikor diák voltam és az ő munkahelyén lehetett diákként dolgozni és nem volt elég ember, akkor felkeltett reggel 4-kor úgy, hogy pár órája értem haza egy buliból, hogy menjek én ma be a másik ember helyett dolgozni, amikor nemet mondtam elkezdett sírni és mondta a kollégájának, hogy "nem jön, lusta dög". Elképzelte, milyen gyereket akar: gyönyörű, vékony, divatosan öltözködő, népszerű, mindenki által kedvelt, kitűnő tanuló, akiért odáig vannak a pasik. Nem igazán jött be, emiatt haragszik rám, bánt miatta, kibeszél. Illetve teljesen bepánikolt, amikor a levegőben volt, hogy el fogok hamarosan költözni és teljes erővel kontroll alatt tartott és az érzelmi zsarolásával elérte, hogy még két évet otthon maradjak. Aztán volt nagy meglepődés, amikor elköltöztem. Persze amennyire lehet, így is próbálta tartani a kontrollt, számoljak be neki mindenről, de ha mondok valamit beszólhasson rá, tűrjem csendben, ahogy kritizál, csináljak mindent úgy, ahogy ő akar, mert ő mindenhez jobban ért, ha meg véletlenül neki van igaza, akkor elmondhassa, hogy HÁHÁ ÉN MEGMONDTAM.
Ezt közöltem vele pár hete hogy nagyon gáz és nagyon megbánt vele és nem akarok vele beszélni. Most jutottam el arra a szintre, hogy egy normális viszonyt kialakítanék vele, ilyen "ünnepeken tali" szinten, hogy ne legyen kínos, ha találkozunk, de ne is legyen kötelességem neki írni, hogy mi van velem. De félek, hogy nem fogja megérteni.
válasza:7.
Nem fogja megérteni.
Az én szüleim is ilyen debilek.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!