Hogyan rendezzem magamban a szüleimmel kapcsolatos rossz emlékeimet anélkül, hogy beavatnám őket?

Abszolút megértelek, nálunk ugyanez volt, de verésekkel tarkítva. Mégis, ami legjobban fáj a mai napig, hogy amikor kamaszként végre el mertem mesélni, hogy óvodás koromban molesztált az egyik rokonunk, akkor azt mondta, csak kitaláltam az egészet, mert biztos valami rosszat csináltam és abban bízom, hogy emiatt majd nem fog megbüntetni. A másik durva dolog, amit huszonéves koromban mondott, hogy azért nem vált az alkoholista, bántalmazó apámtól, mert én négy évesen állítólag azt mondtam, hogy ne váljanak el. Gyakorlatilag minden terhet rám pakolt ezzel a kijelentéssel, hónapokig magamat hibáztattam azért, hogy az egész gyerekkorom úgy telt, ahogyan és hogy mennyiszer láttam, ahogy apám kezet emel anyámra.

Apám már nem él, anyám pedig jó ideje nagyon kedves, megértő mindenben és érzem, hogy próbálja jóvá tenni, amit okozott, de ez nem ilyen könnyű. A békesség kedvéért én nem hozom ezeket szóba, örülök, hogy lecsillapodtak a kedélyek és nem úgy telnek a családi összejövetelek, hogy apám késsel kergeti anyámat.

43/N

A 11-es is homokba dugja a fejét. Nem mondja ki, amit kellene az anyjának. Szerinte próbálja jóvá tenni. Mi van itt, komolyan. Ennyi beteg felnőtt nő. És nem láttok.

Kérdező, nem tartasz ott, hogy komoly, valós segítséget kérj. Nincs ezzel gond.

A valós terápiában bizony nagyon mélyre leásunk, a valódi félelmet ez okozza. Hogy az atyáitok bizony kőkemény hibákat vétett és nem volt anyának, apának való. Emiatt szenvedtek. Ha ezt szépen végigvezetné egy terapeuta, bizony a kapcsolat teljes megszakítása jönne ki eredményül. És ti ezt nem akarjátok. Mert mit fog gondolni a falu. Ez fejben van, sajnos. Itt a gyakori semmi ilyen jellegű kérdést soha nem fog megoldani. Tényleg soha. Nem tud nektek belső izomzatot adni.

Kérdező, egyáltalán nem bántásból mondom, de önsajnáltatásból jeles.

Nem azzal van a baj, hogy leírod a probléméidat (kell is, mivel máshogy nem tudsz segítséget kérni), hanem ahogy ezt az egészet kezeled. Kijelented, hogy a TB-s pszichológus nem sokat ér, ezt mégis mire alapozod? Nem lehet, hogy egyszerűen csak alapból szar volt az orvos, akinél először voltál, és a váltással ez megoldódott volna? Ha pedig neked olyan mérvű lelki bajaid vannak, akkor igenis ki kell rá költeni a pénzt, mert -mint ahogy te magad is írod- már rég jobb pozícióban lehetnél, tehát ez a pénz nem kidobott pénz lett volna eddig sem, hanem befektetés a jövődbe.

Egyébként meg, a pszichológus sem kézrátéttel gyógyít, akár fizetős, akár TB-s. Ő csak iránymutatást tud adni, a feldolgozás módját magadban kell megtalálnod. Addig pedig fel tud írni különféle gyógyszereket, amik segítenek átlendüni a mélyebb szakadékokon.

Amit megoldásként szoktak ajánlani az ilyen gondokra, az a meditáció, kérdés, hogy te magad mennnyire hiszel az ilyen szakrális dolgokban. Én még személy szerint nem próbáltam, de állítólag volt, akinek bejött.

Hogy anyukáddal ezeket a lelki sebeket átbeszéld, nagy kockázatot jelent, emiatt én nem ajánlom. Ha az akkori viselkedése mára megszűnt, akkor az neked is jó, viszont a „felhánytorgatással” annak adsz esélyt, hogy ez újra visszajön.

4-es

Mindenkinek meg van a maga problémája. Nem hasonlithatod össze a saját problémáidat másével és nem is nézheted le.

Egyébként a lelki, verbális bántalmazás is bántalmazás nem csak a fizikai

Ket lehetsoseged van.

Vagy szembesitesz, s akkor lehet, h megvaltozik a szuleiddel valo kapcsolatod. Igaz, ez is azon mulik, h hogyan kommunikalod ezt felejuk. Meg lehet ezt beszelni normalisan is, de fugg a fogado feltol is.

Vagy nem szolsz rola. Akkor lehet megprobalni mondjuk egy levelet irni szamukra, amit soha nem postazol, de ebben kiirhatod az erzeseidet.

Ezek a dolgok nem megvaltoztathatoak sajnos, de ezaltal is le tudnad tenni a sulyt, amit cipelsz.

En anno szembesitettem anyumat, aki eleinte nagyon tagadott, nem is beszeltunk egy rovid ideig. De aztan atgondolta, megbeszeltuk vegre. Sot, az en sajat felismeresem segitett anyumnak, h felismerje azokat a mintakat, amiket o hozott az o anyjatol.

Ez mar jo par eve volt, azota ez nem volt tema es nagyon jo lett a kapcsolatunk. Segitett neki megerteni engem is, hogyan mukodok, mit miert teszek.

15-ös

Lehet szerencséje van valakinek és kivog egy jó tb-s orvost de az nagyon ritka. A rendszerrel van baj. Sok a beteg viszont kevés az orvos így az idő is. Meg se hallgatják rendesen a beteget, sürgetik majd adnak gyógyszer.Tapasztalatból beszélek.