Mit kéne tennem? Mit tanácsoltok? Nem tudom meddig fogom ezt bírni

Anyukámmal ketten élünk, de egyáltalán nem jövünk ki jól egymással, teljesen abnormálisan viselkedik és nem érzem úgy hogy jogos lenne ez az egész. Mióta csak eszemet tudom bántalmazva voltam elég sok formában. Apukámmal teljesen megromlott a kapcsolata születésem után(előtte is mindig csak gondjuk volt egymással igazából), születésem előtt másfél éve halt meg az anyukája akivel sok problémája volt, mivel nagymamám beteg is volt, és mind ez után váratlan gyerekként már nem volt hozzám türelme. Ezeket az előzményeket csak azért mesélem el mert valószínűleg hozzájárultak ahhoz hogy anyukám ilyen lett, bár sajnos rokonoktól hallottam hogy gyerekként sem volt egy áldás. 3 éves koromból van a legelső emlékem hogy a konyhában álltam és egy légycsapóval kezdett verni miközben ordibált hogy én milyen rossz gyerek vagyok, bárcsak ne szült volna meg és szintén kb 3 éves koromból maradt meg hogy sírtam a szoba sarkában anyukám pedig feküdt az ágyon és szólt hogy azonnal fejezzem be, de erre én csak még jobban sírtam és kapkodva vettem a levegőt is, szinte már zokogás volt inkább ő pedig utána már ordibált hogy vagy most k**va gyorsan befejezem vagy feláll és nagyon megver én pedig ezután befogtam a számat két kézzel hogy ne hallatszódjon(néha azóta is így sírok). Rengeteget kellett térdepelnem feltartott kézzel igazából a semmiért és ha hívtak a többiek biciklizni például a faluba vagy hasonló(10-12 éves lehettem) akkor mindig kidobálta a ruhákat a szekrényemből és a füzeteket, könyveket a polcaimról hogy nekem van dolgom, nem mehetek sehova, pakoljak össze, engem meg közbe kint vártak de anyukám elzavarta őket. Egyébként iskolában mindig egyedül éreztem magam, valamiért nagyon nehezen ment nekem a beilleszkedés meg az a szégyellős csendes tipusú kislány voltam, de tényleg mindig egyedül voltam szinte. Minden egyes nap kikaptam, volt hogy vascsővel, papuccsal, fakanállal, seprűvel, nyújtófával, ami csak a kezébe jött. Ilyenkor ha szerencsém volt ki tudtam szaladni az udvarra de akkor is ugyanúgy utánam jött, és volt hogy egy kalapácsot vagy nagyobb köveket dobott utánam hogy hátha eltalál, amikor nem jött össze neki megunta az ordibálással együtt és bezárta az ajtót hogy ne tudjak bemenni és kint kellett maradnom a hidegben éhesen. A ház egy szobából és egy konyhából áll, kívül belül ronda, egy igazi kis putri, hiába takarítok be kell látnom hogy semmi értelme mert 1-2 napon belül ugyanolyan lesz mint volt, mindig is nagyon szegények voltunk, volt hogy iskolai kirándulásra se tudtam menni mert nem tudtam befizetni, sőt volt hogy csoportképet sem tudtam venni, rendszeresen kaja nélkül jártam suliba és ami ebédet ott kaptam meg tíz órait (volt hogy a 10 órait haza hoztam neki) az volt a napi kajám mert itthon nem tudott anya mit főzni, amikor hazaértem annyit láttam a kis hideg putrinkban hogy anyám fekszik és társkeresőzik, kaja meg rend az nem volt. Amikor megvert(közben amikor már nagyon nagyon fájtak a csontjaim és sajgott mindenem azzal vígasztaltam magam hogy nem sokára vége lesz) volt hogy belém rúgdosott, fejemre lépett, tényleg majdnem minden nap kikaptam és mindig kaptam mellé a verbális abuzálást is amit csak ember eltud képzelni, utóbbit mai napig kapom tőle és kezdek beleőrűlni. 4 évig volt egy alkoholista élettársa aki éjszaka betörte az ablakunkat és fel akarta magát akasztani hogy anya ne hagyja el végül sikerült megszabadulni tőle, minden héten azt láttam hogy atomrészeg. Mindezek ellenére valahogy jó tanulmányi átlagom volt és felvettek egy erős gimnáziumba de gyerekkoromtól erős depresszióm van és valószínűleg borderlineom is, tanulási nehézségem lett és 2x is megbuktam 18 évesen meg már nem akartam újra kezdeni az egészet egy szakképzőben, most érzem úgy hogy eltudnék menni dolgozni(traumaként éltem meg hogy nem tudtam leérettségizni a gimimben, nagyon ragaszkodtam hozzá) de 12 órában kapnék minimálbért úgy hogy a belemet is kidolgozom de nekem nem is ez lenne a baj hanem az hogy egy albérlet 100ezernél kezdődik és az se biztos hogy kijönnék a fizetésemből, de ha elkezdenék rá előtte itthon gyűjteni akkor is benne van a pakliban hogy ugye nem ad nekem teljes biztonságot mert albérlet és akármi lehet, a házunkba se víz, se gáz 1 millióból tudnám kb kifizetni a számlákat de külön szobám és fürdőszoba akkor se lenne még. A legnagyobb problémat viszont anyukám okozza, ugyanúgy folyamatosan ordibál velem, elhord mindennek, mindenki előtt lejárat, mindenkinek csak rosszat mond rólam és nagyon kellemetlen már nekem is amikor saját ismerősei szólnak rá hogy hogy beszél a saját gyerekéről, direkt nem írtam le miket szokott mondani mert iszonyatosan alpári. Szeretnék estin érettségizni de úgy érzem csak hátráltatna mert folyamatosan roncsolja a lelki állapotomat, meg munka mellett nehéz lesz az érttségi is. Nagyon tanácstalan vagyok, nem igazán tudok gondolkodni hogy mégis hogy lenne a jó. Mit kéne tennem? Még regényeket tudnék írni mik voltak de már így is nagyon hosszúra sikeredett amit sajnálok. Iszonyatosan hálás vagyok ha elolvastad és nagyon köszönöm🥹(helyesírási hibákért elnézést kérek)