Miért nem bírnak elválni a szüleim, mikor jobb lenne mindkettejüknek külön?

Valószínűleg mindketten félnek a bizonytalanságtól, vagy megpróbálják megmagyarázni: "a gyerek akkor elvált szülők gyereke lenne" -> ebből nem tudom milyen hátrány származik, legalábbis ehhez társadalmi stigma nem kötődik...

A gyerek sokszor érzi magát hibásnak pedig nem kellene.

Minden nap törekedj arra, hogy a saját életedet építsd, tudj félretenni-gyűjtögetni és majd költözni.

"a gyerek akkor elvált szülők gyereke lenne" -> ebből nem tudom milyen hátrány származik"

Például az, hogy az anyuka - mert úgyis nála maradnának feltehetően a gyerekek - nem tudja eltartani őket, nem tud normális lakhatást és étkezést biztosítani.

Az én szüleim is elváltak, apám az onnantól kivonta magát, mi meg kb. nyomorogtunk az egyedülálló anyám fizetéséből, sokszor nem is ettünk mást egy hétig, csak vajas meleg szendvicset, mert nem volt kaja a hűtőben, nem volt miből. Télen lyukas csizmában jártam, ami beázott ( azt is csak kaptuk rokonokntól, kamaszlánylént elég borzasztó volt ósdi, csúnya cuccokban járni), és mivel drága volt fűteni, télen reggel sokszor arra ébredtünk, hogy már látszik a leheletünk.

És akkor anyámnak még szerencséje volt, mert a nagyszüleim vigyáztak ránk, míg 3 műszakban dolgozott.

Hát ezt átélve én is 10-szer meggondolnám, elválok-e, ha gyerekeim vannak.

Ha az egyik fél bántalmazó, akkor el kell gondolkodni az anyagi nehézségek vállalásán.

Egyébként az ilyen házaspárok azok, akik - fura módon - akkor se válnak el, ha a gyerekek már kirepültek, azelőtt "anyagiakkal történő magyarázattól kezdve" van minden, utána meg jön a "hát ha már eddig kibírtuk" blabla.

50 évesen már nem válnak el, inkább kiidegelik egymást. Aztán egyik meghal és hirtelen hiányozni fog a másiknak.

Valszeg így nyugdíj elött már nem akarnak új életet kezdeni, pénzt és házat osztani. Az életszinvonaluk már soha nem lenne olyan, mint elötte.