Fényképezés kamaszkorba érve?

Én is ebben a cipőben járok. Én is utálom, és rettenetesen kényelmetlenül érzem magam, ha fotóznak. A kettes válaszolót tudom igazolni, lehet nálam is testképzavar az oka. Minden esetre kényelmetlen.

Amit tudsz tenni, hogy megérted, és nem erőlteted. Bíztatni persze lehet, de ezt mindenféleképpen tiszteletben kell tartanod.

Mindenesetre kényelmetlen.

Biztatni persze lehet, de ezt mindenképpen tiszteletben kell tartanod.

Én is így vagyok vele,így voltam mindig,és így fognak eltemetni.

Idén leszek 40,de ez nem fog nálam változni.

Okot nem tudok mondani rá,de azok a poénok,hogy felteszem a képet közösségi oldalra vagy bárhova,csak mégjobban megerősített benne,hogy nem adok senkinek ilyenre később lehetőséget.Többször családi fotózásokon volt ebből probléma(lehet hogy,lesz is még),de ahogy korábban írtam ez sírig tartó dolog esetemben.

Szokták mondani, hogy ha lehet válogatni, olyat èrdemes amivel kevesebbet kell kínlódni.

Mentális problèma, a többit a szakorvos tudja pontosan megmondani. Sajnálom azt akinek majd egyszer el kell viselnie 🥲

Most rendeztem össze a családi fotókat. A harmadik gyerekünkről - ő fiú - alig van a kamaszkorából kép. Ha van is, ott eltakarja az arcát.

Ami pedig a "nem esik messze az alma a fájától"-t illeti, rólam se sok van. Ami volt, arról gondoskodtam, hogy ne legyen :)