Aki egy bantalmazo szulo-gyerek kapcsolatban volt, es ki tudott lepni belole, jo dontes volt utolag?

Apám volt alkoholista, agresszív.

A lehető legjobb döntés volt elköltözni 18 évesen és megszakítani a kapcsolatot.

Mikor meghalt akkor persze a temetésére elmentem meg valamilyen szinten fájt is de sosem fogom elfelejteni, hogy 18 évet napi szinten gyomoridegben kellett leélni.

Igen. A szüleim elváltak, apámat nem is láttam gyerekkorom óta, anyám viszont az elrontott, megkeseredett élete minden feszültségét rajtunk vezette le, gyülölködő, rosszindulatú ember volt, és nem tűrte el, hogy más véleményünk, akaratunk legyen, mint neki, plusz jött emellé a kontrollmánia, passzív-agresszió, hú, napokig tudnám mesélni, a végén már a szobámból sem mertem kijönni, egymáshoz se szóltunk.

Érettségi utàn leléptem, egy pár évig még évi 2-3 alkalommal tartottuk a kapcsolatot társadalmi nyomás miatt, aztán a gyerekem születése előtt úgy döntöttem, vége, nincs szükségünk ilyen kapcsolatra.

A legjobb dolog volt, azóta nincs meg a gyomorideg rágondolva.

Szerintem bántalmazó kapcsolatból ki kell lépni, mindegy milyen milyen jellegű (legyen az akár szülő-gyermek viszony, tanár-tanuló viszony férj-feleség viszony, élettársi viszony, kizárólag intimitáson alapuló, vagy akár munkahelyi főnök-beosztott viszony).

Ott már nincs meg az egyes iránti szeretet, tisztelet.

18 éves voltam mikor elköltöztem, de a mai napig nem tudtam teljesen megszakítani a kapcsolatot.

Nagyon fáj, de ez lesz a legjobb, mert már nem bírom idegekkel

Szia facebookon van a mérgező szülők csoport.

Amúgy én is megszakítottam a szüleimmel a kapcsolatot. Halálos fenyegetés volt már.

Az elején fura volt de most már jól vagyok.