Hogy lehet az hogy egy apa nem kíváncsi a lányára többet?

Mert ott az új nő, esetleg az új gyerek az "új boldog család" - a régi gyerek meg már nem kell, mert az csak a múltra emlékezteti, amit maga mögött hagyott.

Nem kéne elfeljteni, hogy a volt feleségtől vált el nem a közös gyerektől, csakhogy a férfiak jórésze sajnos a gyereket is hátrahagyja.

Szívás - de ennál már csak az a rosszabb, amit apám csinált, amikor épp rájött, hogy létezem látogatott, kedves volt, elhitette, hogy minden oké, és ígért fűt-fát, aztán féléven át felém sem nézett.

Éveken keresztül ez ment, aztán 20 évesen megmondtam neki, hogy nem vagyok kíváncsi rá, éljen a családjával de rólam lehet leszállni.

Úgy, hogy nagyon sok férfi nem akar apa lenni, csak gyereket akar.

A kettő nem ugyanaz.

Státusznak kell neki az, hogy ki legyen pipálva a család a listán, hogy van utód, stb. Lám jó pasi, van jó (!!!) nője, gyereke.

Azt a munkát, ami a gyereknevelés, nem érzi magáénak.

A nője is csak addig érdekes, amíg lehet vele villogni, és egy kisgyerekes anyával nem lehet.

Apámnak csak egyszerűen nem kellett volna család, gyerek. Senki sem hibáztatta volna érte, ha nem, hát nem. Mégis egy futó érzésből megházasodott és lettem én meg a tesóm. Kislányként rajongtam az apámért, ritkán láttam, sokat dolgozott, én nagyon vártam minden nap. De mindig csak elhajtott, és amikor elváltak anyámmal, már a látszatra se akart adni. Azt sem tudja, ki vagyok, milyen ember, az unokája se érdekli (kislányom van). A lányomnak az a szerencséje, hogy remek apja van. Amikor nézem őket együtt, látva mennyit játszanak, szeretik egymást, azt érzem, valahol gyógyul az én bennem élő kislány is.

Fel nem fogtam én sem, hogy a saját véremet hogy ne lehessen szeretni, gondozni, de már nem is akarom. Az élet megy tovább.

Az enyém nem tud bizonyos kor felett viszonyulni a gyerekeihez.

Kb 12 éves kor felett már nem lehet a gyereknek mesélni, vagy elvinni fagyizni.

Ezeket szuper jól tudja, élvezi is.

Aztán ha a gyerek ezt kinövi, akkor kész, vége.

Onnan tudom, hogy talált magának új családot.

Apámnak pl nem család kellett, hanem "gyerek", bizonyítani hogy ő milyen tkös, képes teherbe ejteni egy nőt.

Amúgy meg oldja meg a nő egyedül, ő elvolt a kis világában. Mások felé mutatta, mekkora apuka, otthon meg szrt a fejünkre.

Hát így.

Többen bánják meg a gyerekvállalást vagy nem is gondolják komolyan a dolgot, mint azt hinnéd. Egyszer rákerestem angolul a témában, a Redditen fórumoznak erről, érdekes és tanulságos volt olvasni a kommenteket. Attól mert vk szülővé válik, még nem szereti automatikusan a kölykét. Sokan megkönnyebbülnek, ha kikerülnek a képből, mert élhetik újra a független életüket.